FEJEZETEK A MAGYARITTABEI BEGA LABDARÚGÓINAK MÚLTJÁBÓL

Juhász Sándor vendégei voltunk

Hatvan éven keresztül volt a Béga Labdarúgó Klub élén. Ezen a tisztségen a nemrégiben Patai Attila váltotta fel vendéglátónkat Juhász Sándort. Juhász tanitóbácsi már igen fiatalon lett a helybeli labdarúgó klub tagja. Eleinte mint játékos, majd későbbiekben edző, és ezt követően hatvan éven át először titkárként, majd a későbbiekben elnökként irányította az ittabei labdarugókat.
Az elmúlt hatvan évről Juhász Sándor a következőképpen vall:
A labdarúgásból nem éltem meg de nagyon sok ismerőst és barátot szereztem. Büszkén mondhatom, hogy a fiam is a nyomdokaimba lépett. Ő is itt a Begában játszott, majd ezt követően Belgrádban a Testnevelésikaron szerzett diplomát és tornatanár lett.
Magyarittabén egy bizonyos ideig a második világháború utáni években nem volt rá lehetőség labdarúgással foglalkozni, annak ellenére, hogy a háború előtt már jelen volt a faluban ez a sport.

1963 tavaszán Juhász Sándor és a fiatal focikedvelők összefogtak, és újraindították a Bega Labdarúgó Klubot. Első barátságos meccseükt a Szerbittabén állomásozó határőrség csapatával játszották. Azóta is, ha magasabb színvonalban nem is de a községi szinten mindig is kiváló eredményeket értek és érnek el. Még abban az időben nem volt kiépített labdarúgópálya. A klub jelenlegi elnökének Patai Attila dédszüleinek a házában volt több évtizeden át az öltözőjük. Idézi fel az emlékeket vendéglátónk.
Néhány évre rá a helybeli Kossuth Lajos Földműves Szövetkezet támogatásával vásárolták meg az új piros-fehér csíkos mezüket, valamint a többi szükséges felszerelést, mint pl. a fűzős labdát és a pályán felállított kapukat és a hálót.
Többször utaztunk a szomszédos falvakba de Ittabére is ellátogattak más csapatok, ekkor támadt az az ötlet,hogy a meccsekre belepőjegyet áruljunk, hogy a befolyt összegből gyarapítani tudjuk a klub vagyonát és módunk legyen a költségeink fedezésére is. Ez kezdeményezés be is vált, mivel a meccsre látogató falubeliek igen szívesen támogattak bennünket ilyen módon. A múlt század hetvenes éveiben bekerültünk a községi ligába. Egy időben Vári Sándor vállalta az elnöki teendőket Juhász pedig eközben tovább képzésen vett részt és a Bega labdarúgó klub „C”licenciás futball edzője lett.

Akkoriban (1971) a falunak 1521 lakosa volt. A falugyűlésen majd a labdarúgó klub összejövetelén is elfogadták azt ajánlatott, hogy a jelenlegi sportpályán épüljön ki az öltöző a szükséges melléképületekkel. Mivel a második világháború befejeztével több épület államosítotak, így került a Fekete kocsma a helybeli mezőgazdasági szövetkezet tulajdonába, a szövetkezet vezetősége viszont egy olyan határozatott hozott, hogy az épület lebontják és az így kapott építőanyagot a sport klubnak ajándékozzák. A munkálatokat a helybeli lakoság önkéntesen vállalta és az épületeket fel is építették. A nyolcvanas években a magyarittabei labdarúgó klub bekerült a nagybecskereki körzeti „B” ligába. Közben több barátsági kapcsolatot alakítottak ki külföldi, főleg magyarországi és néhány romániai (Zsombolya,Temesvár) labdarúgó klubbal is. Amíg Juhász Sándor volt a klub élén, a csapat eljutott Szlovákiába is, ott is barátsági kapcsolatokat alakítottak ki és több mérkőzést is játszottak.Reméljük, hogy a jelenlegi elnök, aki most vette át a Bega Labdarúgó Klub vezetését hasonlóan sikeres lesz.
Juhász Sándor elmondása szerint 1986-ban a tanügyet elhagyva, a Begaszentgyörgyi községi képviselő-testületben vállalt munkát. Ez újabb lehetőséget jelentett a klub számára, mivel még jobban tudta támogatni a magyarítabbéi labdarúgó klubbot.
-Nem hagyhatom ki, hogy ne említsem meg a kiváló játokosainkat, mivel eredményeinket nekik köszönhetjük. Közöttük voltak a Kincses gyerekek, akik hatan voltak, a két Kerekes testvér, a Kolozsvári testvérek, a Péterek közül hárman, a Svellerek négyen, a Juhászok hatan játszottak a klubban amig én vezettem a klubot, de itt volt még az udvarnoki Nyerges, a Banatsko karadjordjevoi Guteša is, akik klubunk kiváló labdarúgói voltak. Ma a klub edzője a toraki Janković Aleksandar.

Precz István