EGY ŐSI FOGLALKOZÁS, AMELY NEM HALT KI TELJESEN
A gölöncséres
Régi szakma és ősi foglalkozás a gölöncséres, városunkban mindig is ritkaságnak számított, igen kevés kisiparos foglalkozott ezzel szakmával.
Manapság már egyre ritkában használjuk a vizeskorsókat. Régi időkben különösen a falvakban minden háztartásban több vizeskorsót is találhattunk. Ezekben a korsókban tartották a kerekes kutakból kimert vizet. Tavasszal kapáláskor, nyáron aratáskor kint a mezőn tárolták egész napon át az ivóvizet ezekben a korsókban. Idejét múltak már a tejesköcsögök is, de a szebbnél szebb tányérok, tálak is, amelyek egykoron igen nagy értéknek szám1tottak egy háztartásban.A múlt század közepén (negyvenes, ötvenes évek) két gölöncséres műhely is volt Bánát fővárosában, Nagybecskereken. Az egyik Boro Stanković műhelye volt a Búza tér tőszomszédságában, a Toša Jovanović utcában, míg a másik gölöncséres műhely napjainkban is működik és Muzslyán található, Honák Antal gölöncséres műhelye.
Az ősi foglalkozás nem halt ki, ma is Milan Stanković, amióta átvette édesapjától a műhelyt továbbra is folytatja az ősi foglalkozást. jelenleg főleg virágcserepeket készít és értékesít. Korábban rendszeresen a városi nagypiacon árusították a kész díszes virágcserepeket, csirke itatókat és más használati tárgyakat, de manapság csak az újvidéki piacon tudja árusitani, mivel nagybecskereki piacon nincs nagy érdeklödés az agyagból készült virágcserepek iránt. A mester szerint, egy dísznövénynek sokkal megfelelőbb, ha agyagból készült cserépbe van elültetve, mint egy műanyagcserépbe. A műanyagcserepekben a disznővények igencsak sínylődnek.
Látogatásomkor Honák Antal muzslyai gölöncséres, sokat mesélt a szakmának a szépségéről, ahogy elmondta „minden edénynek a legszebb dísze a jó forma”. A készedényeket, köcsögöket, korsókat a bánáti rónaság falvaiban megrendezett vásárokon és a városi piacon tudja értékesíteni. Háztól, a műhelyből nem igen sokat adott el. Mint minden szakmának a gölöncséres szakmának is meg volt a szépsége és értéke. Manapság a szakmának megvan a szépsége, de elveszítette értékét, megbecsülését, melyet egykoron élvezett.
Precz István
