A Rákóczi Szövetség szervezésében

Anyanyelvi táborban vettek részt a nagybecskereki diákok

A Rákóczi Szövetség szervezésében augusztus első hetében anyanyelvi tábort szerveztek Sátoraljaúlyhelyen. Ezen a táborozáson a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola tizenkét diákja is részt vett.
A táborról és az ott szerzett tapasztalatokról Kovács Lillával az iskola psihológusával beszélgettünk, aki kísérő személyként utazott a gyermekekkel Magyarországra.

Mi volt a tábor célja?
A Rákóczi Szövetség III. Anyanyelvi Táborában vettünk részt. A tábor célja az volt, hogy a vajdasági és kárpátaljai magyar gyermekek tartalmas programok és foglalkozások keretében ismerkedjenek egymással és mélyítsék magyarságtudatukat.

Milyen foglalkozások voltak a táborban?
A tábori program nagyon sokszínű volt. Különféle kézműves foglalkozásokon vehettünk részt: kipróbáltuk a bőrözést, a nemezelést és a szappankészítést; megismerkedtünk a dekupázs technikával és a pirográfiával. Oktató jellegű előadásokon tanulhattuk el a sólymászat, a méhészet, valamint a rendőri és az orvosi szakma apróbb fortélyait. Ősmagyar harci eszközök forgatásával és regék hallgatásával térhettünk vissza a honfoglaláskori időkbe. A diákok megmérettették erejüket a sportdélután keretében, mialatt mi, kísérők a sportfoglalkozások lebonyolításában vettük ki részünket. Amíg a gyermekek a Ki mit tudra készültek, mi megtudtuk Balatoni Katától, hogyan építhetjük bele a népi játék és zene elemeit a tanulókkal folytatott munkánkba. A felsoroltak mellett, esténként még látványos előadásokra is jutott idő és energia: gólyalábasok, zenészek és tűzfújók szórakoztattak minket.

A gyermekek hogyan fogadták a tábori aktivitásokat?
A gyermekek örömmel vettek részt az összes tábori aktivitásokon. Szívüket-lelküket beleadták a versenyekbe, az előadásokat figyelemmel kísérték és minden kézműves technikát kipróbáltak, amire alkalmuk nyílt. Büszkén fényképezkedtek rendőrnek öltözve és sast simogatva. Ámulattal nézték a tűzfújókat és nagyon megörültek a táncháznak, mivel már rég nem ünnepelhettek ilyen szép számban.

Rövid összegzésként, hogyan értékeli a tábort a gyermekek és kísérő szempontjából.
A tábor nagyon szervezett volt. Városonként külön pavilonokban (többszobás és -fürdőszobás házakban) voltunk elszállásolva. Már érkezéskor csoportokra lettek osztva a gyermekek és megismerték a csoportvezetőiket. Attól a pillanattól kezdve a gyermekek az összes foglalkozáson a saját csoportjukkal vettek részt. Nekünk, kísérőknek a diákokkal kapcsolatban csupán három fontosabb feladatunk volt: végigkövetni az ébredésüket, figyelni rájuk csend- és alvásidőben és készen állni a váratlan helyzetekre. A felsoroltakat leszámítva a kísérők a szabadidejüket kedvük szerint alakíthatták, egyedüli feltétel az volt, hogy ne hagyják el a tábor területét.
A táborban sok új ismerősre és barátra tettünk szert. Betekintést nyertünk abba, milyen más helyeken magyar diáknak és tanárnak lenni. Kivételes előadásokat láttunk és érdekes foglalkozásokat próbáltunk ki. Mindannyian rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak.