A MAGYAR ÉLETFADÍJAS PROF. DR NÉMETH FERENC VENDÉGEI VOLTUNK

A Bánát emlékörzője

Németh Ferenc 1956. május 19-én született a Közép-bánáti, vagyis egykori torontálvármegyei, kicsiny településén Bókán. Amint vallja, iparos családból származik:
– Édesapám szíjgyártó volt. Akkoriban e kicsiny faluban a gyerekek és jó magam is az általános iskola alsó tagozatát anyanyelvükön fejeztük be. A felsőtagozatra már csak szerb nyelven volt lehetséges járni, ezért 1962-ben, átköltöztünk Nagybecskerekre. Az általános iskolát és a gimnáziumot Nagybecskereken végeztem el.
A Bega-parti nagyvárosban gimnazistaként tagja voltam a történelem szakkörnek. A helytörténeti támák érdekeltek a lagjobban. 1974-ben Újvidéken a jogi karra iratkoztam be. Egyetemi tanulmányaimat követően, a művelődéstörténet terén tevékenykedtem.
Az alapstúdiumok befejezését követően az Újvidéki Egyetem Bölcsészet Tudományi karán Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerztem doktori fokozatot irodalomból. 2013. februárjától a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon dolgozom, egyetemi tanári minősítésben. Művelődéstörténetet és annak rokon tantárgyait oktatom, és a Humán és Társadalomtudományi Tanszék vezetője is vagyok-vall életútjáról a Bánát krónikása
A Bánátra vonatkozó művelődéstörténeti kutatásait Nagybecskereken kezdte meg, abban az időben, amikor a Magyar Szó, Bánáti Híradó című mellékletének munkatársaként dolgozott. Becskereki évei alatt a helybeli rádió magyar szerkesztőségének munkatársa is volt.
Pályafutását Újvidéken folytatta, szerb és magyar nyelvű lapokban és folyóiratokban publikált. Több mint négy évtizede végez kutatómunkát művelődéstörténeti támakörökben,külön figyelmet fordítva a többnemzetiségű Bánátra. Kutatási területei közé tartozik az irodalomtörténet, a sajtótörténet, a polgári szokáskultúra, a szerb-magyar irodalmi kapcsolatok és a néprajz.

Több hazai és nemzetközi tudományos tanácskozás résztvevője volt. Tanulmányaival, köteteivel immár négy évtizede gazdagítja a szerbiai Bánát művelődéstörténeti értéktárát. Méghozzá rendszeres hazai és külföldi levéltári kutatások alapján.
Az elmúlt évtizedekben száz-egynéhány tudományos munkát közölt, amellett negyven önálló kötetet is publikált (magyar, szerb, angol és román nyelven), zömmel Bánát és Vajdaság művelődéstörténetének tárgyköréből.
Pályafutása során néhány évig az újvidéki Fórum Könyvkiadó Intézet igazgató-főszerkesztője volt, valamint a Létünk folyóirat és a Bácsország vajdasági magyar honismereti szemle főszerkesztője is. Jelenleg a Szerbiai Kolping Társaság elnöke.
Munkásságáért több ízben díjazták, jutalmazták itthon és külföldön is. 2002-ben ítélték oda neki a Szenteleky Irodalmi Díjat, 2006-ban A szabadság hőse emlékérmet, 2007-ben pedig, munkásságának elismeréseként felvette őt soraiba a Történelmi Szent György Lovagrend. 2011-ben a Magyar Köztársaság elnöke Arany Érdemkereszttel tüntette ki, sokéves művelődéstörténeti munkásságáért. Ugyancsak 2017-ben vehette át a Román Tudományos Akadémia meg a Titu Maiorescu Bánát-kutató Intézet díszoklevelét, amelyet értékes tudományos munkásságával, valamint Bánát Enciklopédiájának kidolgozásához való hozzájárulásával érdemelt ki. Mindemellett A Vajdasági Román Művelődési Intézet oklevéllel jutalmazta (2013), a resicai Eftimie Murgu Egyetem rektora díszoklevéllel (2015), A Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság pedig emlékéremmel.
Tagja a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. Ugyancsak tagja a budapesti Magyar Történelmi Társulatnak, meg a vajdasági Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak. Külső munkatársa a Matica srpskának, A Vajdasági Románok Művelődési Intézetének, amellett tiszteletbeli tagja a nagybecskereki Zavičajac Helytörténeti Egyesületnek.
Tagja néhány tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának, akárcsak a Magyarország Barátai Alapítványnak, valamint a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaságnak. Az eddigi munkásságáért kijáró díjat a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját január végén Zentán a megrendezett ünnepségen vehette át.
Ezt az elismerést különösen nagyra becsülöm mert számomra ebben van a Vajdasági magyar közöség. A negyven könyvem közül, amit eddig megírtam nagy része Bánáthoz kötődik. Visszatérve a múltba a jelennek, el kell mondanunk, hogy a Magyar Kultúra Napját 1989. óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc e napon 1823-ban fejezte be a magyar nemzet Himnuszának írását. Ez az évforduló, alkalmat ad arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, szellemi értékeinknkre, és mindazokra, akik ezeket az értékeket ápolják, és megőrizik a jövő nemzedékének.

Szöveg: Precz István