LELE JÓZSEF VENDÉGEI VOLTUNK

Bőrnek mestere, zene szerelmese

A muzslyai Lele József becenéven, Józsi bácsi vendégei voltunk, két fellépése közben kerestük fel.
Citera, a magyar nép húros hangszere. E hangszer mint már maga az elnevezés is rámutat „asztali citera” asztalra fektethető, hasáb formájú pengetős hangszer. Régen a citera pengetésére csakis lúdtollat, de annak is a szárnytollát használták.
Manapság már ez lehetettlené vált tekintettel, hogy alig van olyan falusi gazdaság, ahol libát tenyésztenének, ezért manapság a citera pengetésére műanyag pengőt használnak.
Szabadon mondhatjuk azt is, hogy más élet volt még nem is olyan régen ezen a vidéken. Akkoriban petróleumlámpa és mécses világította be a családi házakat. Születésekor 1945-ben, Magyarcsernyén sem volt kiépítve a villanyhálózat.

Ebben az időszakban András napja környékén már elcsendesedet a határ, és egyre több idő jutott a szórakozásra, meg ahogy akkoriban mondták a „bandázásra”. Összegyűltek a rokonok, a barátok a szomszédok és addig még ilyenkor az asszonyok kézimunkáztak, mert ebben az időszakban készültek a, sokhelyen ma is féltve őrzött kézimunkák. Ez idő alatt a férfiak kártyáztak, de azért, hogy még szórakoztatóbbá tegyék az estet a mécses világításában előkerült az asztalicitera is.
Magyarcsernyén Józsi bácsi szomszédságában élt Palatinus Sándor bácsi akinek a citerazenéje mellett igen sokat szórakoztak.
– Tőle tanultam, alig tíz évesen, ő is én is kotta nélkül, hallás után játszottunk, tehát a zenébe is bele kell születni. Én beleszülettem és abban élek még ma is. Ez tölti be életemet gyerekkorom óta.
Igyekszem a zene iránti szeretetemet átadni a fiatalabb korosztálynak is-meséli Lele Józsi bácsi Az általános iskola befejezése után szakmát kellett választani. Ekkor került Magyarcsernyén Csóti András műhelyébe, ahol a cipészmesterséget tanulta ki.
A katonai szolgálata alatt is, a kiképzését követően bekerült egy műhelybe, ahol a katonai bakancsokat javította. A leszerelését követően 1965-ben a nagybecskereki, akkor igen virágzó lábbeli üzemben, kapott állást.
Később az olajgyár munkása lett. Közben Muzslyára költözik, s azóta is itt él. Ma itt kamatoztatja mindkét tudását. Mindebben felesége és családja lelkesen támogatják.

Józsi bácsi ma a Népművészet mestere cím hordozója. Muzslyán ismerkedik meg néhai Szilasi Mihály bácsival, akkor már igen közismert citeraművésszel.
Miska bácsi volt az, aki már az asztali citerán játszotta a „sántázó” azaz „sánta ütési” játékmódot, Józsi bácsi, Miska bácsival közösen csak ezt a zenélési módot használták.
A Versecen megrendezett Gyöngyösbokréta elnevezésű rendezvényen akkor már Józsi bácsi, mint szólista vett részt, és a néhai Szöllösy Vágó László a fellépés után megkérte, hogy folytassa ezt a zenei játékot mert egyedüli, nem csak Muzslyán de szélesebb körben is.
Vajdaságban a citerások ezt a zenei módszert nem használják, csak néhai Szilasi Miska bácsi és most Lele Józsi-bácsi zenélnek így. Tehát egyedüli, hiteles ez a játszási mód.
2005. óta rendezik meg a Szilasi Mihály emléknapot, melynek megálmodója és szervezője Lele József.
A jelenleg hetvennyolc éves népművész mesterünk, vajdasági zenei fesztiválakon és más rendezvényeken is zenélt, de Vajdaság határait átlépve fellépett már Sándorfalván, Szegeden, Nyíregyházán, Mindszenten, Budapesten is.
A nyár folyamán szintén Budapesten tartózkodott, ahol egy kétnapos tanfolyamon vett részt hol az ottani általános – és közép iskolásoknak volt az előadója. Idehaza, volt már Tordán, volt Ittabén.
Számos elismerésekben részesült. 2007-ben vehette át a Felső Muzslyai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület aranyplakettjét, 2010-ben a Magyar Kultúra Napján Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Életfa díjat. 2018-ban a Magyar Művelődési Minisztérium a Népművészet Mestere címmel tünteti ki.
– Számomra, minden fellépésem felejthetetlen, nehéz bármelyiket kiemelnem, de mégis csak felemelő érzés ott leni, ahonnan elindultam, ebben az évben adta a lehetőséget a jó Isten, hogy két alkalommal is szülőfalumban lépjek fel és ezek közül is a legmeghatóbb volt ott leni az „Ady Endre” helybeli művelődési egyesület fennállásának 75 éves évfordulóján.

Kép és szöveg Precz István