A NAGYBECSKEREKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZÖSSÉG TÖRTÉNETE
A Református templom felavatása III.rész
Vasárnap, 1891. agusztus 30. kelt írás: Sokan szépnek mondják templomunkat, de nem is csoda, hogy az, mert tiszta gyöngyökből épült, melyben benne van a szeretet, a lelkesedés, az összetartás. Benne van a szegény, a gazdag, a református és nem református magyarság összefogó ereje. Itt a hit, mely hidat épít a veszély és halál fölött, hogy lelkünk haladjon át rajtuk. A nagybecskereki reformátusok eddig idegen templomban gyülekeztek. Egy az Isten, bárhonnan is jön, bár a szertartások különbözőek. Most megvalósult álmunk, a református egyház ünnepe ma. Hazafias örömmel templomát avatja polgártársaink összes fáradozása után , nagy áldozatok árán.
1891. augusztus 29-én az esti órákban érkezett meg Szász Károly budapesti püspök, Szabó János esperes, 40 pap és 20 gondnok kíséretében Nagybecskerekre. A vasútállomáson Rónay Jenő királyi tanácsos Torontál vármegye alispánja, Mallász pénzügyi tanácsos, Dimitrievics alelnök jelentek meg üdvözölni az érkező püspököt és kíséretét, majd ezután hintóba ülve hajtottak a város központjába, Torontálvármegye díszes palotájába, ahol díszes fogadtatáson vehettek részt. Itt Vécsey István megható beszédében üdvözölte a vendégeket és egybegyűlteket.
Tulajdonképpen az ünnepély vasárnap reggel fél tízkor kezdődött a zárkő elhelyezésével, ahol Szalay lelkész ismertette a közösség és templom felépítésének rövid történetét, ezt követően befalaztatott, s az utolsó kő elhelyezésével Szász Károly püspök kalapácsütésével s mondván: „az atyának, fiúnak és szentlélek Isten nevében” megáldotta templomot.
A márványlapon a következő felirat van „I.Ferencz József ap.király, a magyar nemzet, külföldi birtokainak és saját hiveinek buzgóságából épült Szalay lelkészsége alatt. Áldjad én lelkem az Urat! Éljen a király!” – Ezt követően Vécsey főgondnok a templomajtót kinyitván, amely észak és dél irányában van elhelyezve, szemben a Bega folyón kiépült kishíddal, bevonult az összegyűlt ünneplő közösséggel a templomba. Mikor az egybegyűltek bementek a templomba, megszólalt a orgona is, amely Bécsben készült. Utána Szabó János esperes prédikált Pétert idézve: „Uram, jó itt, nekünk” és a nemes izléssel mondott beszéd mély benyomást keltett. Majd Szalay lelkész osztott úrvacsorát. Ezt követően Garis gyomai lelkész keresztelte meg Szalay lelkész lányát, dr.Plechlné asszony karjain, Margit névre, s végül Dombó lelkész mondott záróimát. A templomból kijövetkor a püspök és kisérete megtekintették a másik márványtáblát is, amelyen e felirat volt olvasható: „I.Ferencz József ap. Király és Nagy-Becskerek kv.r.t. város által kegyesen adott telken Vécsey István 25 évi főgondnoksága alatt. Tervezte Zaboreszky Ferencz, építette Vaskovics Antal épitőmester. Hála legyen Istennek!”. Délután Kecskeméti Ferencz tartott prédikációt a templomban. Este 8 órai kezdettel Saniel László vármegyei főjegyző adott díszvacsorát.
Az épitkezést, a tervező élénk figyelemmel gyakori helyszini szemlékkel és ellenőrzésekkel kisérte nyomon. Nevét beirták a Magyar épitészettörténetébe, tekintettel, hogy a nevéhez a nagybecskereki református templomon kívül, még számos kecskeméti szeszeciós épitmény is fűződik. A templom a Kisamerika városrészében a Kálvin téren” épült fel. Néhány évre rá a töszomszédságban Aigner Sándor mérnök tervei alapján épült fel bíróság épülete.1963-ig a templomot, kovácsoltvas kerítés vette körül.
Szalay Józef lelkész a csongrád megyei Makó városában született 1855. Július 30-án, tanulmányait szülővárosában majd Hódmezővásárhelyen folytatta, majd Pozsonyban járt egyetemre, ezek után 1872-74-ben előb Hódmezővásárhelyen majd Budapesten teologiát hallgatott, de párhuzamosan a bölcsészeti szak halgatója is volt. 1878-ban a skóciai Edinburgban folytatja tanulmányat, majd következő állomása Bécs. 1880-ban Pansován lát el szolgálatot néhány hónapon át, s végül ugyanabban az évben életének végső állomására Nagybecskerekre. Mondhatjuk, hogy igen fiatalon alig 62 évesen halt meg 1917-ben.
Emlékezzünk meg a templom tervezőjéről is, kinek alkotása városunk egyik díszét képezi.
Zaboreczky Ferenc 1857 –ben Budapesten született. Édesapja mint épitőmester, épitészeti pályára szánta fiát. Ferenc igen fiatalon a budapesti Diescher épitészi válalatnál elsajátította a kőműves és ács mesterséget. Később Steindl Imre műegyetemi tanár, a budapesti parlament épület tervezője irodájának munkatársa lett. Közben a műegyetemen folytatja tanulmányait, majd annak végeztével egy vasútépitési cégnél vállal munkát. Ezt követően 1899-ben Kecskemétre költözik, ahol Lechner Ödön (1845-1914) és Pártos Gyula (1845-1916) közös cégnél helyezkedik el. Lechner és Pártos nevéhez fűződik az akkori Torontál vármegye szákházának a felújítási és bővítési munkálatainak a tervezése. Lechner épitőművész megbizatásából kedett nagyobb középűletek épitésének vezetésével és tervrajzainak elkészitésével foglalkozni. 75 évesen, 1935 január 3-án hunyt el, Kecskeméten helyezték örök nyugalomra.
Precz István
