BARANGOLÁS A BÁNSÁGBAN

Torontál vármegye történetéből
I. RÉSZ

A mi beláthatatlan bánáti rónaságunkat sem kerülte el a törökök uralma. Ezen a területen 1717-ben Savoyai Jenő herceg főparancsnoksága alatt, és Pálffy Jánosnak a vezérletével sikerült végleg győzelmet aratni a törökök felett. Felszabadították a Maros –Tisza közét, és rézben az Al-Duna vidékét. 1716. október 18-án Temesvárt is felszabadították Savoyai Jenő csapatai.
Savovay azt a javaslatot terjesztette elő a Bécsi udvarnak, hogy ezen területeket Temesvárral együtt, Temesi Bánság néven a bécsi udvar közvetlen irányítása alá helyezzék. A törökök végleg az 1718-i pozsereváci békeszerződés aláírásával vonulnak ki a Bánság területéről. A törökök kivonulásával a felszabadult területre kiterjedt a püspöki joghatóság és visszaállítják az ősi Csanádi Püspökséget. Tekintettel, hogy a Bánság igen távol volt, a birodalom központjától Bécstől, ezért III. Károly király elfogadta Savoyai Jenő ajánlatát, és az új tartomány kormányzójává gróf Mercy Claudis Florimund tábornokot nevezte ki. Az újonnan kinevezett kormányzónak korábban nagy sikerei voltak a törökök ellen vívott harcokban.

Gróf Mercy tábornok, ahogy átvette a Bánság kormányzását elkészítette az első térképét is, majd megkezdte az elnéptelenedet vidék betelepítését is. A Bánságba még spanyol és olasz telepesek is érkeztek, de ők nem tudtak megmaradni ezen a mostoha vidéken. Ami a spanyol telepeseket illetti, hozzájuk fűzhető az eperfa elterjedése a Bánságban, valamint a selyem készítésének a megkezdése ezen a vidéken. Az új telepesek közül a német és magyar lakosok maradtak meg ezen a vidéken. 1737-ben a nikápolyi katolikus püspök vezetésével bolgár nemzetiségű lakosok érkeztek ide. Az ő leszármazottaik a mai napig is itt élnek. Ezeknek a katolikus bolgároknak közismert megnevezésük a Paltyán. Ők Vinga–Lovrin környékén, valamint Óbesenyőn telepedtek le.
Az első magyar telepesek 1738-ban Mária Terézia királynőnek köszönhetően jöttek a Temesi Bánság területére, tekintettel, hogy a magyarok betelepítése addig tilos volt. 1768. április 19-én II. József trónörökös, későbbi császár látogatást tett ebben a térségben, az Ó-Bega mentén. Bécsbe visszatérve következőképpen írja le tapasztalatait: „Torontál vármegye messze esik Bécstől, a világitást a Nap és a Hold adja meg, a biztonságot csakis pisztolyok (megbízott őrökre gondolva) szereznek, a tisztaságról pedig az eső és a száraz levegő gondoskodik”
1778-ban Mária Terézia a Temesi Bánság területéből létrehozta Torontál, Temes és Krassó vármegyéket, melyeket Magyarországhoz csatolja. Ezzel ezen a vidéken egy új korszak állott be.Virágzásnak indult úgy gazdaságilag, mint művelődési szempontból. A bécsi udvarban pedig B. Rigido József ajánlatára a gróf Niczky Kristóf kidolgozott egy új törvényjavaslatot, melynek értelmében ezeket a kincstári tulajdonban lévő földeket, árverés útján feldarabolják és előbb bérbe adják, majd későbbiek során el is adják őket.
Torontál vármegye székhelyéül Nagybecskerekt jelölték ki.

Torontál vármegye, 1920. június 4-e előtti Magyarország déli része, teljes egészében sík vidéken fekszik a Duna-Tisza és a Maros folyók által körülvett területen. Határai: Északon Csongrád-Csanád és kis részben Arad vármegyék. Keleten: Temes vármegye. Délen: Szerbia és Horvátország. Nyugaton: Bács-Bodrog. A vármegye területén van egy törvényhatósági joggal felruházott város Pancsova. Valamint két rendezett tanácsú város Nagybecskerek és Nagykikinda. Területe 1.726.099 kataszteri földterületen fekszik. Népessége anyanyelv szerint 111.836 magyar, 176.582 német. Tizennégy járásra oszlik: Alibunári, Antalfalvai, Bánlaki, Csenei, Modosi, Nagybecskereki, Nagykikindai, Nagyszentmiklósi, Pancsovai, Párdányi, Perjámosi, Törökbecsei, Törökkanizsai és Zsombolyai.

Precz István