NAGYBECSKEREK A SPORTOK VÁROSA

Emlékörző a város sportlövészek lovagjaira

Megsárgult, foszló dokumentumok, folyóiratok írásai,levéltárak mélyéből előkerült adatok vallanak a városunk igen gazdag sportéletéről. A legkülönbozőbb sportok is jelen voltak a város életében. Legtöbbjük még ma is jelen van, de egyes sportokat már nem űzik itt a Bega-parti városban. A város sportéletében jelentős szerepet töltöttek be a vívók, súlyemelők, tekézők, evezősök, az úszók akik a Bega folyó kristályos vizében szelték a habokat, télen viszont a korcsolyázók vették birtokukba a befagyott folyót, de a labdát is rúgták igen sikeresen városunkban.
Több sportágat már említettünk, de ki kell emelnünk ezeken kívül a sportlövészetet is, amely 1880-tól van jelen városunkban. Mai írásunk e sportnak a múltjával ismerteti meg olvasóit. Nagybecskereken igen mély gyökere van a sportlövészetnek. Az első említést az 1843. június 7-én kelt 605. szám alatti egykori megyei jegyzőkönyvben olvashatjuk, amelyben arról a kezdeményezésről olvashatunk, amelyben a vadász egylettől különálló lövész és a sportlövész egyesület megalakulását kezdeményezik. Az említett jegyzőkönyvből tudjuk meg, hogy az ajánlatott elfogadták, azzal, hogy ezt a városi rendőrség (csendőrség)kapitányságának fogják átadni mielőbbi véleményezésére. Ezen kedeményezés sorsáról aonban nincs tudomásunk.
Az első hivatalos feljegyzésben a sportlövészet megalakításáról a következőket olvashatjuk:
„A 100 főre tehető, zömükben mesteremberekből, kétkezi munkásokból, néhány tucat kereskedőből, és diplomás emberekből álló tagság gyűlt össze 1883 április hó 22-én a délutáni órákban a Casinó kis termében a III. rendes évi közgyűlésre”. Olvashatjuk az akkori Gross-Becskerek „Wochenblatt” hetilapban. A következő tárgysorozat a főbb napirendi pontokat tartalmazta:
„1. Évi jelentés a társulat viszonyairól s működéséről, 2. Egy ideglenes elnök és jegyző választása, 3. Az egylet hivatalnokainak megválasztása, 4. A választmány indítványa, egy gazdasági-, vigalmi- és lőbizottság választása iránt”.
Hivatkozva az említett felhívás tartalmára, valamint az egyetlen közös fotóra, amelyet ma is féltve őriznek a sportlövő egylet disztermében, amely 1880-ban készült, vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a nagybecskereki sportlövő egylet 1880-ban alakult meg.
A második feljegyzés szintén a Wochenblattból származik, ugyanis az említett hetilap 1883. május 19-ei számábana következő tudósítás jelent meg:
„A városi kis erdőben (šumica) a katonai céllövöldén, a nagy-becskereki sportlövők megtartják az sportlövők első találkozóját Király néven, amelyen a torontáli Fehértemplom, Kikinda, Pancsova valamint a szegedi sportlövők vesznek részt.

Igen kevés írásos feljegyzések maradtak ránk e sportág múltjáról, de azt tudjuk, hogy a sportlövők rendszeresen a városi kis erdőben létesített katonai lövöldén gyakoroltak, és versenyeztek. Ezenkívül a királyi katonaság is adott megfelelő helységet, ahol társalogni is össze tudtak jönni. A lőfegyverre a töltényeket is ők biztosították. A sportlövők tevékenységét a múlt század elején bizonyos okokra hivatkozóan betiltják, és majd csak 1930. október 7-én, a Híradó napilap tudósításából tudjuk meg, hogy újjá alakult. Elnöknek Bora Markovot a nagybecskereki Kerületi Bíróság elnökét választják meg, akinek testvére Nemanja Markov abban az időben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság sportlövő bajnoka volt. A városi sportlövőknek a tartalékos tiszti kar biztosítja továbbra is a megfelelő helységet a gyakorlatokatozásra. A versenyeket továbbra is a kis erdőben tartják.
1935-ig a sportlövő egyesület Becskerek néven szerepelt. Ebben az évben mivel a politikai helyzet is olyan volt változik a város neve Petrovgradra, így az egyesület neve is Petrovgrad Sportlövő Egyesület lett.
1948. július 12-től egy új korszak kezdődik e sportág életében, ugyanis ezen a napon alakult meg Žarko Zrenjanin néven a városi sportlövők egyesülete. A sportlövő egyesületnek ismét újra kellett alakulnia, tekintettel, hogy a II. világháború éveiben tilos volt űzni ezt a sportot. Főleg a Jugoszláv Néphadsereg, a Harcos Szövetség, és a tartalékos tisztek köreiből került ki az új egyesület tagsága. Az egyesület megalakulása az akkori városvezetőség hathatós támogatásával valósult meg. A mai is működő céllövölde épületét 1953. május 1-én nyitották meg. Az ünnepi megnyitón Đura Trkulj a sportlövő egyesület elnöke mondott beszédet. A céltáblába elsőnek Svetislav Ješić akkori polgármester lőtt, majd őt a kiváló céllövők Đura Kecić, Mića Šerfezi és Mita Dimitrijević követték. Két évre rá Belgrádban megtartották a kösztársasági sportlövők Titova meta elnevezésű versenyét, melyen városunk céllövői igen szép helyezéseket értek el. Slavoljub Grozdanov 3 helyet szerezte meg 457 körrel, míg a nők mezőnyében Herold Magdaléna 7. lett 445 körrel. Ezen a versenyen Nagybecskerek szineit még: Stanko Dobrosavljev, Slavoljub Stanisavljev, a Kifler testvérek Leo és Nikola, Dragomir Milikić, valamint a szintén két testvér Serfézi Mihály és Pál, a nők közül pedig Kugler Katalin védték.
A tartományi versenyt 1961. július 3-a és 6-a között Nagybecskereken tartotották meg. Katonai fegyver kategóriában az első helyezést az újvidéki Branislav Lončarski szerezte meg, míg a nagybecskereki sportlövők közül Balog Iván a második, Slavoljub Grozdanov pedig harmadik helyezést ért el. 1963-ban a sportlövők egyesülete határozatott hozott, hogy azon tagok, akik bármely fegyvernemből 460 körös eredményt érnek el ingyen kapnak töltényeket. A következő sportolok voltak jogosultak az ingyen töltényekre: Radovan Felbab, Dobrivoj Marković, Voja Slavnić, Ljuba Žarin, Boško Pavlov, Radu Vasilije, Vladimir Petrović, Stajbul Géza, Kazi István, Szarvák György, Szűcs Pál, Serfézi Pál, Balog Iván, Konrád Miklos, és Mile Puškarić. A nők közül viszont: Balog Đurđevka, Szalma Etel, Gagić Olga, Nedeljkov Olivera és Radićev Olga.
1960-ban a járási sportlövő szövetség elnökének tisztségét Puškarić Mile, a titkárit viszont Balog Iván töltötte be. 1965. augusztus 24-én a városi vezetőség betiltja a céllövölde használatát, mert pát nappal korábban szerencsétlenség történt. Egy kilőtt golyó, amely nem csapódott be a földből emelt véd területre, hanem a közeli családiházban végzett. Így a városunk éveken keresztül e sportágban nem képviseltette magát országos szintű versenyeken.
Ezt követően a Partizán Sportközpontban elkezdődtek az építkezési munkálatok egy új kibővített védőgát építésérel. A munkálatok időbeni befejezése Boško Tatićnak az nagybeckereki gazdasági bíróság akkori elnökének, valamint Zoran Đukić akkori községi közvádlónak köszönhető.
Slavoljub Grozdanov egykori céllövő aki a későbbiekben tanügyi munkásként dolgozott, igen sokat foglalkozott a középiskolás gyerekekkel akik aktív sportlövők lettek, egy időben már annyian voltak szűknek, hogy szűknek bizonyult az addigi céllövölde, így azt bővíteni kellett, a felújított létesítményt 1974. május 2-án nyitották meg.
1978 december 25-én még akkor a Néphadsereg napjához kötött ünnepség keretében ünnepelték meg a Jugoszláv Sportlövő Szövetség harmincéves évfordulóját. Ez alkalomból a nagybecskereki sportölvük Radovan Felbab, Slavoljub Grozdanov, Ljubomir Žarin, Vladimir Petrović, Dobrivoj Marković, Boško Tatić, Zoran Đukić, Boško Mijatović és Stevo Meseldžija a Jugoszláv Sportlövő Szövetség arany jelvényét vehették át.
1979. szeptember 16-án Ljubljanában a nagybecskereki sportlövők csapatversenyben katonai fegyver kategóriában Jugoszlávia legjobb céllövői lettek 689 ponttal. Slavoljub Grozdanov viszont Jugoszlávia legjobbja céllövője lett 174 ponttal.
A nagybecskereki sportlövők legjobbjai között külön ki kell emelnünk Slavoljub Grozdanov nevét.
Slavoljub Grozdanov 1935-ben született, középiskolai tanárként dolgozott, sportlövészettel 1952-ben kezdte el foglalkozni, 32 alkalommal volt országos bajnok, kisöblű puska és pisztoly, valamint légpuska és lépisztoly kategóriákban. Neki köszönhető, hogy már 1977-ben városunknak kiváló fiatal sportlövői voltak, mint pl. Törköly Ferenc, Mészáros József, Csiszár Tibor, Sári György, Molnár Béla, Kocsis Géza, és Čolić Zoran.
A női versenyzők közöl ki kell emelnünk Herold Magada nevét, aki a múlt század ötvenes éveiben volt aktív sportoló. Herold Magda Nagybecskereken született 1933. február 13-án, itt kezdte el sportolói pályafutását. Ez a rokonszenves, mindig mosolygó fiatalasszony kiskorától kezdve szerelmese volt e sportnak, életének legszebb pillanatait a sportlövészetnek szentelte. Többszörös országos bajnok volt. Később Pancsovára költözött szüleivel és a Pancsovai Sportlövő Egyesület versenyzője lett, majd később edzője is.
Slavoljub Grozdanov, mint edző remek sportlövőket nevelt ki a hetvenes és nyolcvanas években a legsikeresebbek:Babić Danijela, Grbić Nada, Stevanov Snežana, Kacsmarik Ilona, Varga Karolina voltak.
Ebben az időszakban a nagybecskereki sportlövő szövetség, valamint Boško Tatić, Đukić Zoran, čs Radu Vasilije kezdeményezésének köszönve Magyarszentmihályon megalakult a Testvériség-Egység Sportlövő Klub, melynek elnöknek Kovács Józsefet választották meg, tagjai viszont Jovicsin György, Takarics Bernát, Zazrovity Zoltán és Kovács Ferenc voltak. Ebben az időszakban a nagybecskereki Jovan Trajković Középiskolában, Szerbcsernyén és Écskán is céllövő klubok alakultak.

Precz István