A RÉMUSZ HAGYOMÁNYÁPOLÓ EGYESÜLET SZERVEZÉSÉBEN

Szent Iván Napjára Emlékeztek

A nyár legjelentősebb ünnepe között már ős idők óta szerepel június 24-e Szent Iván napja. Ezen a napon jár a nap a legmagasabban az égbolton, ilyenkor a nappalok a leghosszabbak az éjszaka pedig a legrövidebb. Ezen a napon keresztelő Szent Jánosra emlékezik a katolikus egyház. Az ünnepség legszebb mozzanata az esti tűzgyújtás.
Muzslyán is megemlékeztek erről az ünnepről. Ebben az évben sajnos közbe szólt a rossz időjárás. A szervezők azonban mégis, úgy döntöttek, hogy megemlékeznek e jeles napról azzal, hogy az ünnepséget elhalasztják négy nappal későbbre bevárva a jobb időjárási viszonyokat. Ezen okból a rendezvényre az elmúlt szombaton került sor. A hagyományos Szent Iváni tüzet az esti órákban gyújtották meg amely a napforduló fényének jelképe. A tüzet gyújtása előtt SVD Kalapis Stoján atya áldotta meg.

Az ünnepég ideje alatt megtörtént a tíz bogrács alágyújtása amelyben körömpörkölt főt. A bográcsban a helybeli RÉMUSZ egyesület tagjai készítették el az ízletes körömpörköltet akik egyben az ünnepség szervezői is voltak. A RÉMUSZ-on kívül a szervezők sorában voltak a helybeli tűzoltó, és a nyugdíjas egyesületek tagjai, valamint a borászok. A helybelieken kívül vendégek érkeztek Tordáról, Magyar Szentmihályrol, Erzsébetlakról, valamint Titelről. A titeli Latinkić Magdola a Magyar Művelődési Egyesület elnökasszonya elmondta lapunknak, hogy:
– Mi ünnepelni hazajárunk a bánáti szülőföldre, itt ahol még mindig él a régi magyar zene, ahol nóta mellet a rokonokkal és ismerősökkel is tudunk szórakozni.
Szent Ivánra emlékezve, e napot Virágos Szent János, valamint a Búzavágó Szent János napjaként is nevezzük, e napra már meg kellett kezdeni a kenyérgabona vágását. Az ünnep napján a mezei virágból koszorút készítettek, ezt a ház bejárati ajtajára tették a tűzvész ellen.
Miért Iván, ha János?
A délszláv nyelvben az Iván és a Jovan is megfelel a Virágos Szent János névhez, így a keresztény egyház Keresztelő Szent Jánost tette a napforduló védőszentjévé.
Kép és szöveg: Precz István