A 135 éves Nagybecskerek X. kerületének (Felső-Muzslya) történetéhez III.rész

Dűlőúton hazafelé

A Bega és a Tisza folyó közötti szántóföldek az 1880-as években nem voltak termőföldek, főleg bozótos nádas, szikes parlagos terület volt. Amikor megkezdődött Nagybecskerek X. kerületének a betelepitése a Bega folyó jobb partján, ezzel egy időben megkezdődött a két folyó közötti földterületek kiosztása az új telepesek között.
A muzslyai tanyavilág egy különleges területet képezett a Bega és Tisza folyó között az 1890 és 1970 közötti időszakban. Tekintettel, hogy az új X. kerület lakosainak kiosztott külterületű földjei, távol estek az új településtől. Ezen a területen alakult ki a későbbi évek során a több mint száz tanyából álló tanyavilág. A korabeli térképeket szemlélve megállapithatjuk, hogy ez egyedülinek számított a környéken. (E sorok szerzője többször foglalkozott a Felső-muzslyai tanyavilág történetével: „Ej salaši” PČESA-N.Sad 1994, valamint a Magyar Szó-ban, a 7 Nap-ban, a Bácsország, valamint a kéziratában elkészült Dűlőúton hazafelé c. kötetének elkészült kéziratában, és a VMHT 12 sz. Évkönyvében). Ezen írásokból is kiviláglik, hogy 1890 és 1910 között készült térképen 21 tanya van feltüntetve. A tanyának azon családi házak tekinthetők, ahol állandó jelleggel, életvitelszerűen élt a család. Az első térkép, mely a szerző tulajdonában van, a Magyar Királyi Földművelődési Minisztérium és Gazdaságügyi Hivatal megbízásából készült Budapesten 1889. március hó 26-án. A Felső-muzslyai III. forduló határ- térképen még tanyák nincsenek berajzolva. A második térképen, amely 1910-ből származik már 21 tanya van bejelölve.
A 96 éves Gyömbér Péter bácsi volt az, aki a muzslyai réten kialakult tanyavilág történetéröl mesélt a szerzőnek 2013. május 23-án. Ő a következő képen írta le az akkori tanyavilágot:
– Fiam, eljárt már felettem az idő, de még ma is jól emlékszem gyermekkori napjaimra. A jó Isten őseimet, majd engem és családomat megajándékozott a Begával, azzal a szikes földdel, de mindazt, ami megadatott életemben, véres verejtékkel, nagy fáradságos, munkával kellett kamatoznom. Annak ellenére, hogy az évek eljárták felettünk, az emlékek megmaradtak. Őseim, öregapám, öreganyám családjaival kétkezi szegény parasztok voltak Szajánban, elsők között érkeztek parasztszekéren Felső-Muzslyára 1890-ben. Amikkor onnan elindultak, tele volt a parasztszekér, rajta volt öregapám és öreganyám, valamint öregapám testvérei is Feri, Miska, Sándor és Ilona. Da velük jöttek a szüleim is János és Veronka. Nagy volt a család, de a sorsoláskor csak öregapám neve és a szüleim neve szerepelt a névjegyzéken, ezért csak egy telekre jogosultak, egy családiházat voltak kötelesek felépíteni. Az volt a szerencséjük, hogy a 12 hold termőföld, amit kaptak, a falú alatti dűlőn volt, és egy területen. Nagyszüleim, hogy megoldják azt, hogy a család minden tagjának legyen családiháza, úgy döntöttek, hogy tanyát fognak felépíteni kint a a külterületi földterületen. Amikor felépítették a tanyát, szüleim mentek ki a tanyára, öregapám és testvérei bent maradtak a faluba. A Felső-muzslyai tanyavilág a későbbi évek során már annyira kiépült, hogy az újonnan kialakult X. kerület utolsó utcájától a Tisza folyóig két iskolaépületet is felépítettek a tanyákon élő gyerekek számára. Nekem négy osztályt kelet kijárnom, én az 1. számú iskolába jártam, ami a tanyánknak a tőszomszédságában volt. A 2. számú iskola épülete már tőlünk a hatodik dűlőre épült fel közel volt a Tisza folyóhoz, Erzsébetlak alatt a Deonica nevű határrészben. Templomunk nem volt, vasárnapokon, ünnepnapokon a faluba jártunk szentmisére. Akkoriban kötelező volt, hogy mise után a községháza előtti részen, a kisbíró kidobolja a legfrissebb és legfontosabb híreket. A tízórai mise után elmentünk a nagyszülökhöz ünnepi ebédre, s majd csak a késő délútáni órákban indultunk dűlőúton a tanyára, A tanyavilágban minden családnak volt három-négy tehene, sertései és szárnyasai. A jószágok a tanya körül legelésztek, és őrzésük főleg a család legfiatalabb tagjaira volt bízva. A falú alatti legelőkre csak a faluban lakosainak a tehenei, sertései mehettek ki. 1932-ben a tanyán születtem, nagyapám Varga Péter és nagyanyám Júlia még Szajánban születtek. Amikkor Muzslyára jöttek megvették a nagyutcán az egyik üres telket, és itt építették fel családi házukat. Ebben a házban születet édesapám. Öregapám kint a réten a Tisza folyó közelében megvett 12 hold földet, vallja lánykori nevén Varga Annus néni.
– A 13.dűlőben öregapám és öreganyám megvették a 12 hold földet. Igen nagy távolság volt ez a tizenhárom dűlő a falú és a szántóföld között, amikor édesapám megnősűlt akkor döntöttek úgy, hogy kint felépítik a tanyát, hogy könnyebb legyen művelni a földeket. Én kint a tanyán születtem, az általános iskola két osztályában is oda jártam, Hartig Sándor tanítóbácsinál. 1941-ben már megkezdődött a tanyavilág elcsendesedése. A II. világháború igen mély nyomott hagyott a tanyavilág életében. Ebben az időszakában az emberek éjjelenként nem igen tartózkodtak kint a tanyán. Nappal is főleg csoportokban művelték földjeiket, hogy minél korábban elvégezzék az aratást, kukoricatörést, arra törekedtek, hogy minél biztonságosabban teljenek napjaik. A múlt század hatvanas éveiben nagyon sok tanya tulajdonosa beköltözött a falúba. A tanyavilág a hanyatlás útjára tért.

Prec István
Rice Majer Klementina