Dr. Német László SVD nagybecskereki püspök karácsonyi üzenete
Nehéz időket élünk! Olyan sokszor elhangzott ez a mondat az utóbbi hónapokban. Gyakran szoktuk mondogatni, ilyen nehéz még nem volt soha, soha nem volt ennyi beteg egyszerre, soha nem voltak ekkora lezárások és megszorítások, soha nem volt kötelező a maszkok használata zárt légtérben, soha nem volt még ennyire korlátozva rendezvényeken a résztvevők száma. Ez mind igaz, sőt, mi több mindehhez hozzájön még az a nagy munkanélküliség, az egyre csak növekedő szegénység, elmagányosodás, depresszió és még sorolhatnánk. A vírus egytől-egyig mindannyiunkát érint, de nem érint mindenkit egyformán.
Hogyan lehet ilyen nehéz időben karácsonyt ünnepelni? Megszorítások közepette, úgy, hogy szeretett családtagjaink nem jöhettek talán külföldről haza, vagy hazajöttek, de elveszítették a munkájukat. Van okunk örömre?
Ha jobban szemügyre vesszük karácsony ünnepének a vallásos, keresztény tartalmát, az első karácsonyt, amikor Jézus megszületett, világos lesz számunkra, hogy akkor sem voltak valami rózsás idők.
Valaki Rómában kitalálta, hogy össze kell írni a lakosokat, méghozzá pont ott, ahol valaki élt, vagy ahonnan a családja származott. Így könnyebb volt ugyanis az embereket beazonosítani és beszedni tőlük azt, ami a császáré: az adót.
Nagyon kellemetlen dolog volt, hogy ezért József és Mária is útra kellett keljen, és el kellett menjenek Názáretből Betlehembe. Nem nagy út, mondanánk ma, 134 km, autóval 2,5 óra. De autó nélkül? Okostelefon nélkül? Veszélyes utakon? Szamár hátán? És persze várandósan, hisz tudjuk, Mária gyermeket várt. Szó se volt gyermekorvosról, a szülészről, bábáról vagy meleg vízről? De a helyeztet meg kellett oldani. A szülést elhalasztani nem lehetett. A nyavalygás, a zsörtölődés sok eredményre biztos nem vezetett volna, tehát tette a názáreti család, amit tennie kellett. Elindult. Nem okoskodott, nem zsörtölődött, hanem tette, amit tennie kellett, Isten tervének munkatársa volt.
Ebből láthatjuk, hogy Isten számára nincsenek különösen nehéz idők és különösen nehéz helyek. Istennek minden helyzetben terve van velünk és várja, reméli, hogy a munkatársai leszünk. S a terve pont abban a helyzetben szólíthat meg engem, amiben vagyok és sohasem egy másikban. Hogyan tudom, mi Isten terve velem, ebben a helyzetben, amikor annyira nehéz?
Isten tervét akkor ismerhetem fel, ha abba hagyom a nyávogást, az elégedetlenkedést és felfedezem azt, hogy mit tehetek én ebben a helyzetben ezért, hogy környezetemet a lehető legszebbé varázsoljam, hogy a lelkemet megtisztítsam a mindenféle haragtól, elégedetlenségtől és felfedezzem azt, amiért hálás tudok lenni. Mindennek ellenére, ebben a helyzetben, amiben benne vagyok. A vírust nem tudom eltüntetni, és nem tehetek úgy, mintha nem is lenne, de felfedezhetem az életemben azt, ahol tehetek valamit valamiért vagy talán éppen valakiért. Isten nem virtuálisan van jelen, hanem ott van az apró, elrejtett szeretet-lehetőségekben és arra vár, hogy felfedezzem. Isten testet öltött egy nagyon nehéz időben. És ez azért volt lehetséges, mert Mária és József felismerték azt, hogyan kell cselekedniük és bátran bevállalták az életet.
A mi Istenünk egy emberszerető Isten, aki soha, sem hagy minket magunkra és minden helyzetbe elrejt számunkra olyan lehetőségeket, melyeket megvalósítva kicsit jobbá tehetjük a világot. Igaz, hogy vannak idők, amikor nagyon nehéz megérezni a közelségét azt, hogy jelen van. Ezt én is tanúsítom, hiszen tavaly, betegségem kellős közepén szinte meg voltam arról győződve, hogy Ő nincs velem, elfordult tőlem. Ma, ha visszanézek, azt mondhatom, hogy igenis ott volt velem a szótlanságomban, elveszettségemben és kiszolgáltatottságomban.
A kis Jézus, amikor emberként közénk jött, ő maga is vállalta a kiszolgáltatottságot. Az abszolút kiszolgáltatott helyzetet, hiszen kis gyermekként jött közénk és kezdte meg életét itt a földön.
Képtelen volt önmagáról gondoskodni, de voltak körülötte szerető emberek, akik nyitott szívvel, szemmel és füllel teszik amire a szeretet képes. Én is betegségemben észleltem rá, hogy mindig volt mellettem valaki, aki segíteni akart és tudott, aki szeretett, imádkozott értem és támogatott. Ez is a mi Istenünk jelenlétének a jele: a sok szerető ember, aki körülvesz minket, minden nap, akik megtalálják azokat a lehetőségeket, ahogyan valaki mellett kitarthatnak, valakinek szebbé tehetik a mindennapjait vagy valakinek reményt adhatnak akkor, amikor nehéz az élet. Még akkor is, ha egyedül élünk a házban, mindig vannak, akik gondolnak ránk, imádkoznak értünk és szívükben hordoznak bennünket.
Jézusnak és szüleinek, Máriának és Józsefnek, a pásztorok vitték az első nagy gyorssegély. El tudom képzelni, milyen öröm volt számukra friss tejet kapni, túrót, sajtot és még sok más finomságot. A kis barlang igazi lakoma helyévé vált. De még ettől is fontosabb volt az öröm és a bizonyosság a fiatal szülők és a pásztorok szívében, hogy ők egy hatalmas csodának a tanúi.
Ismerjük fel, hogy mi ma milyen csodának lehetünk a tanúi? Idén karácsonykor milyen csoda vesz körül, minek tudok mindennek ellenére is örülni? Miért lehetek hálás ebben a kovidos időben, amikor arra vigyázunk, hogy meg ne fertőződjünk, vagy ne fertőzzünk meg másokat. S ha mást nem találok, akkor adjak hálát azért, amitől engem Isten mindmáig megóvott.
Vigyázzunk magunkra és másokra, óvjuk egymást! Ünnepeljük idén is Jézus születését, aki a karanténba is eljön és ebben a világjárványos időben is készenlétben tartogatja számunkra azokat a lehetőségeket, melyeket megragadva szebbé varázsolhatjuk közvetlen környezetünket.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek egészséges, szeretetben és kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és egy békésebb és boldogabb Új Esztendőt.
