Advent (Ádvent, Úrjővet) időszaka, a karácsony előtti négy hetet jelzi, vagyis Szent András napjához november 30-hoz legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét és karácsonyig tart. Ezek a böjt napjai. Szent András napja körül igyekeztek az emberek levágni a hízott sertéseket, hogy egész éven keresztül biztosítva legyen a család részére a megfelelő húskészítmények, mint pl. a szalonna, a sonka, a kolbász, és a zsíros bödönt is megtöltötték. A múlt század negyvenes éveiben a muzslyai tanyavilágban, nem igen használtak étolajat, az ételek elkészítésére, csak disznózsírt használtak. Sok esetben de különösen a gyerekek reggelije zsíros kenyér volt-vallja Annus néni
– Erre az időre már elcsendesült a muzslyai rét. Akik bent laktak a faluban, és nem volt kint tanyájuk, nem jöttek már ki a rétre. Odahaza az ünnepekre készültek. Ilyenkor már a családi ház táján folytak a mindennapi munkák, főleg a reggeli és esti órákban a jószágokat látták el. Advent harmadik de főleg a negyedik hetében már csak az Úr eljővetlére készültek, hogy karácsonyi ünnepek boldogságban és szeretetben teljenek el.
Igen jelentős napok fűződtek a karácsony előtti és útáni időszakhoz: Borbála, Mikulás, Luca, István és János napja.Szenteste december 24-én szigorúan böjtöltünk, az ebédet és vacsorát egybekötöttük, ahogy beesteledett és apám befejezte a kinti munkát a jószág körül, asztalhoz ültünk. Először egy almát annyi részre szelte fel, ahányan az asztal körül ültünk. Ezt követően diót, mézet és foghagymát fogyasztottunk, majd ezután került az asztalra a vajjal főzött üres bableves, és a mákos tészta, azaz a guba. Nekünk gyerekeknek a szenteste a legizgalmasabb része az volt, amikor megérkezett a Jézuska fehér öltözetben, főleg fehér lepelben, és behozta a karácsonyi díszes fát. A díszek többnyire aszalt szilva, dió, és mézeskalács voltak. Részünkre szerény ajándékokat is hozott. Amikkor elfogyasztottuk a vacsorát, szüleim bejöttek a faluba az éjféli misére. Amikkor már felnőttem én is velük jöttem a faluba, a hóban lépegetve viharlámpával világítva érkeztünk meg a templomba. Ezt követően kellemes ünnepeket kívántunk egymásnak. Ezután a mentünk nagyszüleimhez, ahol összejött a rokonság, és majd csak a hajnali órákban tértünk vissza a tanyára-mesél a gyermekkori karácsonyi emlékeiről Varga Annus néni.
Muzslya egyik legidősebb lakosának, a 90 éves Varga Annus néni arcára mára már mély barázdát vésett az élet. Életéről a következőképpen vall:
Nagyapám Varga Péter, nagyanyám Júlia, született Gogán, Szajánbol jöttek ide. Nagyapám a falú központjában megvette a háztelket, kint a réten viszont szántóföldeket vett,ahol a tanyánkat építette fel. Az apám már itt született Muzslyán 1898-ban, az édesanyám Mária viszont 1924-ben született leánykori neve Égető volt. Én 1932-ben születtem kint a tanyán. Egyedüli vagyok most már azok közül akik lent a tanyán születtek.
Ezt a hosszú életet talán annak köszönhetem, hogy a tanyasi élet nem kímélt bennünket. Hajnalhasadáskor ébredtünk, a vihar lámpa fényében, a hold fényében tértünk nyugovóra. Jó volt odakint a levegő, a mindennapi egészséges étkezés de a jó Isten áldásának is köszönhetem, hogy ennyi időt megértem.
