Sveti papa Ivan XXIII je na otvaranju Drugoga vatikanskog sabora 1962. godine izrekao ove jake riječi: „Neki u sadašnjim okolnostima ljudskog društva vide samo zator i pustoš, govore da se naše vrijeme u usporedbi s prošlim sve više pogoršava i da se zato tako vladaju; kao da iz povijesti, koja je učiteljica života, nemaju što naučiti i kao da su u vrijeme prijašnjih sabora kršćanski nauk, ćudoređe i prava sloboda Crkve u svemu samo cvali i napredovali. Nama se, međutim, čini da se nikako ne smijemo složiti s tim prorocima nesreće, koji uvijek zlokobno proriču kao da prijeti propast svijeta.”
U sadašnjem povijesnom zbivanju kojim – kako se čini – ljudsko društvo ulazi u neki novi poredak, valja još više upoznavati tajanstvene osnove božje providnosti koja je protokom vremena, preko ljudskih djela a ponajviše mimo očekivanja, postizavala svoj cilj te sve, pa i ljudske opreke, mudro raspoređuje na dobro crkve. (Prema EG 84, citirano po Papi Franji, u: https://hrcak.srce.hr/file/139696, pogledano 12.3.2024.)
Njegove su riječi i danas relevantne. Kad je Papa izricao ove riječi, hladni rat je bio u svome najgorem izdanju, u vidu brojnih manjih i većih sukoba po cijeloj zemaljskoj kugli. Situacija je danas slična: čak i ako ne možemo govoriti o hladnom ratu kao šezdesetih godina prošlog stoljeća, na Zemlji i dalje bjesne mnogi ratovi. Što bi u takvoj situaciji katolička crkva, što bismo mi katolici mogli učiniti?
Naš glavni zadatak je naviještati radosnu vijest o uskrsnuću. Zato što je uskrsnuće promijenilo budućnost svekolikoga stvorenog svijeta, a u njemu i čovjeka. Nije ljudska slabost ta koji ima posljednju riječ, nije to ni grijeh ni prevara, nego božji vječni život. Ne možemo uništiti ovaj život, čak i ako sve iskorijenimo sa ove zemlje. Nije to lako prihvatiti… – a ovdje može pomoći samo dubina vjere. Jer vjera nam daje snage da istrajemo na svome životnom putu, da budemo dobri u ovome ratom zahvaćenom svijetu, a ne da slijedimo primjer onih koji više ne žele ili ne mogu biti dobri…
U međuvremenu, mi živimo u povjesnom razdoblju koje stoji pod znakom vječnog Uskrsa. Isusovo uskrsnuće je događaj koji svojom snagom zrači i na nas i na naše društvo. Ono nas potiče da se borimo protiv nasilja u našem društvu, protiv korupcije i onih društvenih prilika koje naše najbolje, školovane ljude masovno tjeraju da napuste Srbiju. Ako tako nastavimo, Srbija će za 30 godina biti jadna, siromašna i po stanovništvu upola manja zemlja negoli danas. I onda će sigurno kod nas pobijediti smrt a ne uskrsnuće. Zato pozivam sve koji ovdje mogu nešto učiniti da stanu na stranu uskrsnuća a ne propasti, radosti i sigurnosti a ne nesigurnost i straha koji uništavaju naša sela i gradove.
Želim svim katolicima i nekatolicima, svim ljudima koji traže dobro, pa tako i sebi, da uskrsli Krist ojača u nama svaku inicijativu koja naš život čini ljepšim i boljim i tako nas približava vječnom životu uskrslog učitelja.
Na kraju, želio bih spomenuti ono što nam je svima znano, a to je da je Zrenjaninska biskupija dobila novog biskupa. Pripremimo se molitvom i dobrim srcem za njegovo ređenje koje će se 1. juna 2024. godine, s početkom u 11 sati, slaviti u zrenjaninskoj katedrali. Molim sve koji imaju vremena i prilike, dostojno se pripremiti i doći na ovaj veliki događaj.
Svima vama želim sretne uskrsne blagdane, a i našoj braći koja Uskrs slave po julijanskom kalendaru, od srca poručujem:
Hristos vaskrse – vaistinu vaskrse!
Monsinjor dr Ladislav Nemet, beogradski nadbiskup i metropolit
Foto: Robert Deak
Dr. msgr. Német László SVD belgrádi érsek, bánáti apostoli kormányzó ünnepi üzenete
Húsvét 2024
Eljutott hozzánk egyesek fülünket bántó hangja, akik buzgólkodnak ugyan a vallásért, de a tényeket kellő objektivitás és okos ítélet nélkül értékelik. Az emberi társadalom jelen állapotában csak romhalmazt és bajokat látnak. (…) Mi úgy látjuk, hogy higgadtan el kell határolódnunk a kudarc prófétáitól, akik mindig a rosszat hirdetik, mintha küszöbön állna a világvége. Az emberi események jelen állapotában – melyekben úgy tűnik, az emberiség a dolgok új rendjébe lép – inkább az isteni gondviselés titokzatos terveit kell látnunk, melyek az idők folyamán emberi cselekedetek által valósulnak meg, gyakran a várakozásokon felül, és bölcsen elrendeznek mindent, az emberi viszontagságokat is, az Egyház javára.” [65] EG 84, Ferenc pápa Szent XXIII János pápa szavai ma is nagyon aktuálisak. Amikor ő ezeket mondta, a hidegháború a legrosszabb kiadásban tombolt a világon, sok kis háborúval tarkítva. Ma is hasonló a helyzet: akkor is, ha nem beszélhetünk hidegháborúról, mint a múlt század hatvanas éveiben, most is rengetek háború dúl a földön. Egy ilyen helyzetben mit is tehetne a Katolikus Egyház, mi, katolikusok?
Legfőbb feladatunk hirdetni a feltámadásról szóló jó hírt. Mert a feltámadás megváltoztatta az egész teremtett világ jövőjét, benne az emberét is. Nem a gonoszságé az utolsó szó, nem a bűné vagy a csalóké, hanem Isten örök élete áll minden végén. Ezt az életet nem tudjuk tönkre tenni semmilyen emberi gonoszsággal.
Ezt elfogadni nem egyszerű, itt a hit mélysége tud csak segíteni. Mert a hit ad erőt, hogy ebben a háborús világban is kitartsunk a jó mellet, az élet mellett, nem pedig követni azok példáját, akik akárcsak Jézus életében, ma is gyűlöletet keltenek, embereket vagy embercsoportokat a gyűlölet tárgyává tesznek, megosztanak szétválasztanak embereket
Kívánom minden katolikusnak és nem katolikusnak, minden embernek, aki keresi a jót, és önmagamnak is, hogy a feltámadt Krisztus erősítsen meg bennünk minden kezdeményezést, ami az életünket, melyet persze mindig másokkal megosztunk szebbé, jobbá teszi, és ezáltal közelebb visz minket a Feltámad Mester örök életéhez.
Befejezésül megemlítem, amit már mindannyian tudunk, mármint, hogy a Nagybecskereki Egyházmegye új főpásztort kapott. Készüljünk imával és jó szívvel a szentelésére, amelyet 2024. június 1-én fogunk ünnepelni a székesegyházunkban, 11 órai kezdettel. Kérek mindenkit, akinek van ideje, lehetősége, jöjjön el erre a nagy eseményre.
Kegyelmekben gazdag Húsvétot kívánok mindenkinek!
