VIZEK ÖLELÉSÉBEN III. RÉSZ

Bánáti bolgárok (páltyeni) múltjáról

A kisebbségben élő, bolgárok (paltyeni) Ó-Besenyő városból rajzódtak ki Torontál vármegye egyes helységeibe, a vizek ölelésébe, vagyis az Ó-Bega és a Bega folyó mentén lévő falvakba. Először Ittvarnokon telepedtek le, vagyis a mai Udvarnokon, gróf Petrovich József, majd a későbbiekben gróf Rogendorf birtokára. Majd innét telepszenek Lukácsfalvára, Erzsébetlakra. A bánáti bolgárok vándorlását az egyik településről a másikra, először a római katolikus egyházi, majd ezt követően a hivatalos állami anyakönyvekből követhetjük nyomon.
A születési, házassági és elhalálozási anyakönyvek története és jelentősége
Az anyakönyvvezetés szükséges volt, és szükséges ma is, hogy nyilvántartásba vegyék a településeken, a községekben, egy országban lévő személyek hovatartozását. Ez egy adatnyilvántartás, amely tanúsítja a feljegyzet személyi adatokat minden személyről. Az anyakönyvekbe kizárólagosan az erre a célra feljogosított hivatalos személy az anyakönyvvezető és annak helyettese végezhet bejegyzést. Történelmileg az adatnyilvántartás a római katolikus egyházakban 1563-ban a tridenti zsinat döntése alapján vette kezdetétét. Az egyházi anyakönyveket a plébániákon vezették.
A magyar magánjog 1906-ból származó negyedik javított és bővített kiadásában, amely Grill Károly könyvnyomdájában adtak ki, dr. Márkus Dezső királyi ítélőtábla bírójának szerkesztésében, tudjuk meg a következőket:
A harmadik cím alatt „A személyi állapot nyilvántartása”, amely 1894 XXXIII Törvénycikk, amely az állami anyakönyvekről annak vezetéséről szentesítést nyert 1894. évi december hó 9-én. Majd kihirdetett let Budapesten az Országos törvénytárban 1894. december hó 18-án, és ezek szerint 1895. október 1-én lépett hatályba az Osztrák-Magyar monarchia területén bele értve Torontál és Bács-Bodrog vármegyék területét is 1895-tól hivatalos állami anyakönyveket vezetnek. A plébániákon továbbra is tovább folytatódtak az anyakönyvek vezetése.
Az anyakönyvekből tudhatjuk meg, hogy egy személy korábban hol is élt, hova költözött át.
Például: Erzsébetlakon (Belo Blaton) a helybeli anyakönyvi hivatalban a következő bejegyzést találhatjuk:
Születési anyakönyvi bejegyzés:
(1). Vezeték név Stojanov, (2) név Márton, (3). születési nap 1896. március 13., (4) születésének lak helye Erzsébetlak, apja neve Márton, Lukácsfalváról költözött Erzsébetlakra. Korábban Rogendorfon élt. Anyja neve Katalin szül. Subljev Lukácsfalván élt, korábban Rogendorfon.
Halotti anyakönyv tartalma:
(1) az elhunyt vezeték neve Penjov, (2) neve Péter, (3) elhunyt Erzsébetlakon (4) napján: 1902. december 11-én 73 évet élt, (4) született: Ó-Besenyőn (Ó-Besenova, Románia) 1829-ben (5) korábban Rogendorfon élt. Tehát ezek szerint a hivatalos anyakönyvekből tudjuk csak nyomon követni őseink hovatartozását, és kaphatunk arra választ, hogy honnan is telepedtek le egyes közép-Bánáti de főleg a Bega folyó mentére.
Kutatásaim alatt megállapítottam, hogy Udvarnokon, Écskán és Erzsébetlakon a legelterjedtebb vezetéknevek a Dugonics, Kukurov, Toskov, Trankulov voltak. A Dugonics vezetéknévvel már a török idökben is találkozunk. Ezt a vezetéknevet a későbbi évek során és még ma ezt is az Udvarnokon születet Dugonics Zonai Mária őrzi.

Kép és szöveg Precz István