BEGA MENTI FALVAK GYÖNGYSZEMEI

Szerbittabé

Őseink értekéit, tisztelettel meg kell őriznünk, mert mi ma is ott élünk, ahol ők éltek, ott, ahol ránk hagyták, a felbecsülhetetlen értékes építményeket. Nekünk kötelezettségünk az, hogy ne engedjük a múlt homályába veszni ezen értékeket.
A beláthatatlan bánáti rónaságot járva, Nagybecskerekről elindulva Begaszentgyörgy irányában fojttatjuk utunkat Torákon keresztül Magyarittebé irányában, elhagyva e föleg magyarok lakta települést jutottunk el Szerbittabéra.
Magyarittabé és Szerbittabé két nagy falú ma már egybenőtek. Szerbittabé számunkra, a magyarság számára igen fontos és jelentős település ott, ahol a legútóbbi népszámlálás adatai szerint 1.612 lakos él, amelyből 173 vallja magát magyarnak. Az ezt megelőző összeíráskor ez a szám 219 volt. E vidék első földbirtokosa az örmény származású Kiss Izsák majd később leszármazotti voltak. A beláthatatlan náderdő a szikes földterületen található a Jorgován puszta is, amely 1863-ban került Jenovay Imre földbirtokos tulajdonába, aki termőfölddé tette a náddal benőtt mocsaras vidéket. Jenovay Imre Szegeden született 1836. május 10-én. Mint katolikus hitű személy él Szerbittabén, de birtokában van a magyarítabbéhoz tartozó nagy Jorgován-puszta. Szerbittabén ő építetti fel a katolikus templomot. A Jorgován-pusztán sikeres, kiterjedt gazdálkodás folytat, itt négyosztályos elemi iskola is működött, az utolsó tanító Nerrer Lajos volt, aki az iskola megszűnése után Udvarnokra költözött s ott volt nyugdíjba vonulásáig tanitó.
Templomszentelés Szerbittabén címmel ír a nagybecskereken megjelenő Torontál napilap tudósítója 1898. szeptember 22-én „Fényes ünnepség színhelye volt ma Ittabé községe. Dessewffy Sándor v.b.t.t. a Csanádmegyei püspök (1898-ban Torontál vármegye a Csanádi püspökséghez tartozott) felszentelte az ottani római katolikus templomot. A Szerb Itabé község, melynek lakosai még egy évtized előtt valamennyien szerbek voltak, ma már 800 római katolikus lelket számlál. Ha azonban eleget akartak tenni vallásos kötelezettségüknek, kénytelenek voltak Párdányba átmenni. Mivel Magyarittabén a református hívők számára volt templom, tehát innét is a római magyar ajkú katolikus hívők Párdányban mentek vasárnaponként ünnepnapokon szent misére”. A cikk folytatásában olvasható: „A község lakosságának nagy meglepetésére, templomot kezdet építeni egy szerény és csendesen élő nagybirtokos áldozatkészségének köszönve, aki évek óta működött minden feltűnés nélkül a közjólét elősegítésén. Alkalmat adott az itabéi római katolikus lakosságnak, hogy saját templomukban dicsérjék az Urat. Áldozatkészségét fényesen illusztrálta az a körülmény is, hogy ezen a saját pénzén épült Szent egyháznak építési műveleteit, mely a berendezéssel együtt személyesen vezette és mindent tárgyat, ami csak a templomban kellett biztosított. Külön említést érdemel a művészi kivitel, a szerbittabei templom díszes részei, ezeket Budapestről szállították Szerbittabére”.

1898. szeptember 22-én a falu „ünnepi díszt öltött Dossewffy Sándor püspök jelenlétével, aki előbb Stecher plébános vendégeként ott is éjszakázott Párdányban majd Wittenberger Antal a csanádi püspökség titkára, Pacha Ágoston püspök levéltáros, Mihájlovich Lajos esperes és más magasló vendégek kíséretében érkeztek Szerbittabére, a délelőtti órákban pontosabban fél kilenckor a Jenovay kastélyból, a baldachin alatt lépdelő ünneplő tömeget csendőrök és a díszes katonaság kíséretében érkeztek és vonultak be a templomba Hertelendy főszolgabíró jelenlétében. A cikkben továbbá olvasható, hogy „a testületileg jelenlevő szerb papság sem vonta ki magát a kézcsók alól. Délben az ünnepség ebéddel zárul, utána pedig a püspök visszautazott Temesvárra”.
Még ma is megvan az oltárképen a templom védőszentje, ezenkívül tizennégy eredeti olajfestmény Jézus szenvedését ábrázolja, ott van Szűz Mária és Szent Antal szobra, amelyeket szintén Budapestről hozták, az orgonát pedig Temesváron a Délmagyar Zsombolyai Gőzgép és Téglagyár Társaság készítette-tudtuk meg Kerekes Juliannától és Bicók Erzsébettől
A templom bejárati ajtajának bal oldalán a következő felirat olvasható „Isten dicsőségére Jenovay Imre épitette 1897-1898”, jobb oldalon emléktáblán „Szent Isten oltalmára épitette Jenovay Imre”.

A szerbittabei katolikus templomról és kegyuráról szólva nem hagyható ki Jenovay Imre fiára Jenovay Zoltánnak az említése se, aki a milleneumi ünnepségeken 1896-ban a Ferenc József király előtt felvonuló torontáli bandérium tagja volt, erről tanúskodik a múzeumba ma is megtalálható festmény, amely Vágó Pál alkotása. A nagy kompozición kívül a festő a banderium minden tagjának a portréját is elkészítette. Jenovay Zoltán e portréját is a nagybecskereki múzeumban őrzik.
Vágó Pál festőművész Jászapátin született 1853-ban az ő műterme volt a Bega parti városban az első ilzen jellegű építmény, amely 1898-ban nyílt meg. Vágó Pál 1922-ben halt meg Budapesten.
Jenovay Imre nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy
megvalósuljon a magyarittabéi lakosság elképzelése, hogy szobrot emeljenek Kossuth Lajos tiszteletére Magyarittabé központjában.
Jenovai Imre földbirtokos, királyi tanácsos, Ittabén halt meg 1906. május 11-én.

Kép és szöveg: Precz István