Muzslya múltjáról, már többször irtunk, írásainkban arra törekszünk, hogy bemutasuk Nagybecskerek és környékének magyar lakta településeinek lakosait, megismerjük mindennapjaikat.
Amint vendéglátóm is elmondta az eddigiekig újságokban számtalan írást olvashattunk, amelyekben bemutatják a gyűjtőket, akik hobbiból szebbnél-szebb, s értékes tárgyakat gyűjtenek, de mindegyikőjüket műgyűjtőkként említik. Azonban különbség van a műgyűjtők és a gyűjtők között. A műgyűjtők művészeti tárgyakat, főleg festményeket,fotókat, különböző szobrokat, valamint írásos emlékeket (könyvek, folyóiratok, írásos dokumentumok) gyűjtenek.
Ilyen jellegű tárgyak kiállítását törvény szabályozza, tekintettel, hogy szerzőjogi védelem alatt állnak. Ami azt jelenti, hogy a szerző, illetve alkotó jóváhagyása nélkül nem lehet közszemlére tenn azokat. A szerzői jog a művész halálát követő 70 évig van érvényben, ilyen esetekben az örökösök jóváhagyása szükséges-ismerteti a jogi hátteret vendéglátóm.
Mai beszélgetőrársam nem ezzel foglalkozik.
– Engem, mint gyűjtő a régi használati tárgyak, és a hozzájuk kapcsolodó történetek érdekelneek, ezeket kívánom megmenteni az utókor számára.Manapság egyre többen foglalkoznak gyűjtéssel, egyre nagyobb az érdeklődés a művészeti tárgyak iránt. Márki Lajosnak igen gazdag egyházi jellegű tárgyak gyűjteménye van a birtokában. Találhatunk igen értékes művészi alkotásokat többek között az értékes ikonokat, melyeknek történeti értékük is van. A búcsújáró helyeken vásárolt üveg kegytárgyak és szobrok is igen értékesek gyűjteményében, különösen nagy érték a cukorból, tésztából és viaszból készült üveg búra alatti szent család, vagy a zenélő Szentcsaládot ábrázoló kegytárgy, amely doboza a felhúzást követően a Csendes éj c. dalt zenéli el. Ezek a tárgyak főleg Németországból származnak, a németek hozták magukkal, amikor ide a bánáti rónaságba telepítették őket-mesél a birtokában lévő tárgyakról Lajos
Gyűjteményében iparművészeti tárgyakat is találhatunk. Egykoron egészen más volt az élet, de hogy milyen gyorsan múlott az idő, az a természettől is függött. Más volt télen, más volt nyáron az idő múlása, amit nem órával jelöltek. A nap kezdetét, az állatok etetése jelentette. A természet sok apró jellel megmutatta, a nap melyik szakaszában vagyunk pl. felszáradt – e a harmat, elülni készülnek-e már estefelé a tyúkok. Volt dologidő, pihenőidő. Mindenhez hozzátartozott azonban az idő mérése is, melynek meghatározásához leginkább az égitesteket alkalmazták. mert amint tudjuk, hogy még a XIX század elején sem igen használtak zsebórát, faliórát. Márkiéknál éppen ez az érték és az érdekesség, hogy itt látható az idő múlása, itt pár száz falióra emlékeztet bennünket az idő múlására és az iparművészet fejlődésére.
Mindig is vonzódtam a faliórákhoz. Gyűjteményemben számos használt tárgy van melyeknek megvannak a sajátos történelmi értékei is, de mégis a legértékeseb és számomra a legérdekesebbek a faliórák, amelyek néprajzi tárgyak is egyben. Foglalkozásomat tekintve villanyszerelő vagyok. Mindig elbűvölt az órák titkos világa. Alaklmam volt megtanulnom az órák javítását is, igy magam javítom a begyűjtőt óráimat. Gyűjteményemet hetven óra képezi, kezdve a bánáti Soténtól, ezeket a szegényebb családok használtak. Ezeket a faliórákat az 1890 évek végén kezdték forgalomba hozni,főleg pléhből készült, de nagyon díszes órák voltak, de ennek ellenére elég olcsók is voltak. Nem csak az óra külsője de. még a nehezéket, vagyis a hüvelyek is, amely kis szemű láncokon volt oda erősítve az ingához és ezek segítségével működött az óra. A gazdagabb városi lakosoknál már megtalálhatóak voltak francia Sotén órák is. Mindezek a gyűjteményem részét képezik, de más fajta faliórák is ékesítik otthonom falait. A gyűjtés, nem csak a tárgyak megszerzését jelenti, hanem azok gondozása, óvása és megőrzése. Természetesen, amennyiben lehetőség van azok bemutatásáa a nyilvánosságnak.
Sajnos jelenleg itt Muzslyán erre nincs lehetőség és gondolom, hogy belátható időn belül nem is lesz, mert elsősorban erre meg kellenek hogy legyenek a megfelelő feltételek az pedig abban van, hogy először is egy tájházra, vagy helyi jellegű falusi múzeumra volna szükség, amelyre nem csak Muzslyának volna szüksége, hanem Nagybecskerek várost körülvevő más településeknek is.
Mindig is vonzódtam a faliórákhoz. Gyűjteményemben számos használt tárgy van melyeknek megvannak a sajátos történelmi értékei is, de mégis a legértékeseb és számomra a legérdekesebbek a faliórák, amelyek néprajzi tárgyak is egyben. Foglalkozásomat tekintve villanyszerelő vagyok. Mindig elbűvölt az órák titkos világa. Alaklmam volt megtanulnom az órák javítását is, igy magam javítom a begyűjtőt óráimat. Gyűjteményemet hetven óra képezi, kezdve a bánáti Soténtól, ezeket a szegényebb családok használtak. Ezeket a faliórákat az 1890 évek végén kezdték forgalomba hozni,főleg pléhből készült, de nagyon díszes órák voltak, de ennek ellenére elég olcsók is voltak. Nem csak az óra külsője de. még a nehezéket, vagyis a hüvelyek is, amely kis szemű láncokon volt oda erősítve az ingához és ezek segítségével működött az óra. A gazdagabb városi lakosoknál már megtalálhatóak voltak francia Sotén órák is. Mindezek a gyűjteményem részét képezik, de más fajta faliórák is ékesítik otthonom falait. A gyűjtés, nem csak a tárgyak megszerzését jelenti, hanem azok gondozása, óvása és megőrzése. Természetesen, amennyiben lehetőség van azok bemutatásáa a nyilvánosságnak.
