Nagybecskereki Egyházmegyei Sajtóiroda Hírei-Találkozó a Muzslyai Emmausz Kollégiumban

Aki keres, az talál címmel szerveztek találkozót

Zzel a címmel került megrendezésre október 30-án és 31-én Muzslyán, az Emmausz Kollégiumban az immáron XX. délvidéki régiós Háló-találkozó és bogozói évzáró találkozó. Hosszú idő után került sor a találkozásra, hiszen a járványhelyzet miatt az idén az aracsi gyalogtúrán kívül semmilyen Hálós rendezvényt nem tarthattunk meg. A találkozó első napján, pénteken 35 bátor ember mégis bevállalta a személyes találkozást. A résztvevők létszáma szombatra 60 főre duzzadt, akik Szabadkáról, Oromról, Zentáról, Adáról, Óbecséről, Beodráról, Padéról, Nagybecskerekről, Homokszilről és Muzslyáról érkeztek.
A rendezvény a BGA Zrt. közreműködésével a Magyar Kormány, valamint a Tartományi Oktatási, Közigazgatási, Jogalkotási és nemzeti kisebbségi, nemzeti közösségi titkárság támogatásával valósult meg.
Halmai Tibor, a délvidéki Háló vezetőjének üdvözlő szavai után Elias Ohoiledwarin SVD szentmisét mutatott be a kollégium kápolnájában, majd égi Édesanyánkról vallott zenés, személyes tanúságtételével érintett meg bennünket. Az Indonéziából, katolikus családból származó verbita szerzetes közvetlenül beszélt a családjáról, arról, hogy a testvéreivel együtt milyen szigorú neveltetést kaptak, és hogy a templombajárás, ministrálás, imádkozás milyen fontos szerepet töltött be az életükben, ugyanúgy, mint a Szűzanya mélységes tisztelete is.
Másnap reggel a kollégium kápolnájában mindenki csendben elvégezhette reggeli imáját, majd a délelőtt folyamán Dulka Andor történész nagyszerű és igencsak elgondolkodtató előadását kísérhettük végig Célkeresztben címmel. És, hogy mi is került oda? Minden, ami érték számunkra: a vallás, a család, a nemzet, a haza és a hagyományaink. Ezek az értékek végveszélyben vannak, mert ma, a keresztény Európában gátlástalanul gúnyolják ki és támadják a családot, és rombolják le templomainkat. Keresztényüldözésről és a keresztények számának megfogyatkozásáról is szólt az előadás, valamint a nagyon erős társadalmi elferdülésekről a nyugati társadalmakban (az értékrendi szerepek elbizonytalanítása, Gender-elmélet, a nemváltó műtétek legalizálása, és sajnos, még sorolhatnánk tovább). Nagy baj van a világban. Mindeközben egy erőtlen vagy semmilyen kiállás sem tapasztalható Európában a kereszténység mellett. A maszuli (iraki) érsek szavait idézte az előadó, miszerint az európai emberek többet tesznek a békákért Európában (lásd: tudatos környezetvédők), mint a Közel-Keleten élő keresztényekért. Megrendítő volt látni a videófelvételen azt, amint az érsek elkeseredettségében elsírja magát.
A globalizáció folyamatában nincs szükség nemzetekre, nyelvekre, de főképpen nincs szükség gondolkodó emberekre, csak kilúgozott agyú, jó monotóniatűrő munkavégző emberekre, akiket pusztán termelőeszközként lehet felhasználni. Európa értékrendi válsága jó úton vezet bennünket a vég felé, hiszen tagadnunk kell mindent, ami fő kapaszkodónk, elsősorban is az istenhitet, amelyre építhetünk, a nemzetet, és végül, de nem utolsósorban a társadalom legkisebb alappillérét, a családot. Az eluralkodott neoliberális eszmerendszer az európai nemzetek hagyományos keresztény értékrendjét a megsemmisülés küszöbére vitte.
Úgy gondolom, hogy a jelenlévők számára döbbenetes előadás volt, amelyet mindenkinek látnia és hallania kellene, hogy rádöbbenjünk, nem ülhetünk nyugodtan és ölbe tett kézzel. Ezen jelenségek ellen elsősorban is nekünk, keresztényeknek kell harcolnunk.
A kiscsoportos beszélgetés is ennek nyomán haladt tovább, irányulatát maga az előadó jelölte ki a következő kérdéssel: Mit kell (lehet) tenni minél előbb és minél határozottabban?
A délután választható programok kínálatában a kézműveskedés (Horvát Rózsa kézműves oktató vezetésével) és íjászat (Jablonszki Sándor) szerepelt, majd a bogozókkal lezajlott az évzáró találkozó is.
16 órától Viola Lujza magyartanár élvezetes előadásában a bibliai eredetű szólások és közmondások színes világába nyerhettünk betekintést. Nagyon sok olyan szólásunk, közmondásunk és szállóigénk maradt fent, és forog közbeszédben, amelyekről nem is tudjuk, hogy bibliai eredetűek. Az előadás végén játszottunk, megadott közmondások, szólások második felét (befejezését) kellett megtalálni, és ez többnyire sikerült is.
A délutáni előadást követő kultúrműsorban a muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület citerazenekarának műsorát élvezhettük, majd a Mesefa-díjas mesemondók (Barta Mária, Rontó Márta és Kónya Kovács Otília) is bemutatkoztak.