NÉMET ZOLTÁN VENDÉGEI VOLTUNK

Fafaragásnak mestere

A fafaragás az egy csodálatos tevékenység, – vallja vendéglátónk Német Zoltán, nagyban fejleszti a kreativitást a szép érzéket és mindenképen a rajzolást. Mielőtt egy komoly fafaragásba kezdenénk, mint minden művészetben először meg kell tanulni a szerszámok használatát, valamint megismerni magát a megmunkálandó anyagot, és hogy milyen fát, mikor használunk.
A fa nemcsak életében hanem holtában is szolgálja az embert, elkíséri bölcsőtől a koporsóig, minden forma megtalálható benne csak a felesleget kell leszedni róla és feldolgozni.
A fa feldolgozásénak története, több évszázadra nyúlik vissza,mondhatjuk, hogy akkor amikkor az ősember fából használati tárgyakat kezdet készíteni.

Emlékeztetőül visszatérek a múlt század elejére, amikkor virágzott a fafaragás. Ez a juhászokra, csordásokra volt jellemző, ők ugyanis apró használati tárgyakat készítettek, főleg ostor (kancsika) nyeleit és botjaikat faragták, ezt nevezzük manapság pásztor művészetnek. Későbbi időkben a fafaragás bekerült az úri és a gazdagabb paraszt családok lakásaiba is. Van ahol a szoba- és konyhabútorokat ékesitették faragással, de megtaláljuk a szertartási tárgyakon is, vagy a hálószoba mestergerendáján is. A szegényebb paraszti rétegnél a színes fafaragásokat megtaláljuk a hozományládán, a lisztesládán, vagy éppen a faragott karos székeken. Ám ma eltűntek a díszesen faragott bútordarabok a családi házakból, egy-két bútor darabot találhatunk még a ritka és féltve őrzött kincsként a családi házakban vagy a tájházakban. Manapság az egykori népi mesterségnek egy kis részét, mint díszitő tárgyak elemeit találhatjuk meg, olyan személyeknél mint a muzslyai Német Zoltánnál, aki hobbiból foglalkozik fafaragással.
Vendéglátónknál az ősi mesterség rejtelmeibe tekinthettünk be a fafaragás művészetébe, valamint a domborművek elkészítésének fortélyaiba. Ezen tárgyak díszitő motívumaiként megtaláljuk a réti virágokat, bokrokat, fákat, vagy különböző állatokat, leggyakrabban juhokat, baglyokat, vaddisznókat.
-Különösen nagy értékűek, az Utolsó vacsora mint szakrális témájó dombormű, a falióra amelyet körtefából faragtam a súlyokat pedig bronzból készítettem el. Ez két hónapi munkám eredményeként készült el-vallja Német Zoltán.

A művész immár harmincöt éve foglalkozik a fa megmunkálásával és még mindig újabb és újabb ötletei vannak.
– Nem mondhatom, hogy örököltem volna a képzőművészet iránti vonzalmat. Az egész akkor kezdődött, amikor a muzslyai Krasnica Vadászegyesület tagja lettem,.Amikkor kilőttem az első vaddisznót ennek a vadásztrófeának kellet egy alapot, azaz lemezt elkészíteni, hársfát használtam, és egy egyszerű kis bicskával faragtam ki. Ez volt az első művem.
Az első elismerést 2005-ben Budapesten a Délvidéki Napokon kaptam, ott aranyérmet vehettem át a munkámért. Az eltelt időszakban számos puskaagy kidolgozásán -faragásán dolgoztam amelyek fő motívumait a természetből merítettem. Ezeket javarészt a vadak díszítik. Több közös kiállításon is részt vettem, főleg a muzslyai MAKK ( Muzslyai Amatőr Képzőművészeti Klub)alapító tagjaként.
A fának lelke van visszaadja azt amit egy alkotó elképzel. A hársfának igen kellemes illata van, picit olajos, de nagyon hálás könnyen faragható fa, manapság a képzőművészetben igen elterjedt a felhasználása.
Régebben az asztalosok, a kézművesek legkedveltebb nyersanyaga volt, ugyanis ebből készültek a stílbútorok. Az égerfát is előszeretettel használom, leginkább cseresznyefához hasonló, nagyon szép mintákat ad olajozás után. Ebből adódóan a cseresznyefát használom a legszívesebben, de dolgozok juharral és diófával is.
Német Zoltán a fafaragás mellett, igen nagy szaktudással saját kezűleg készíti el a fafaragáshoz szükséges szerszámokat is.

Kép és stöveg Precz István