Emmauszi úton a jövő Egyháza felé-Háló-tábort rendeztek Erdélyben, a széklelyföld szívében

Megtartották a XVI. Kárpát-medencei Háló-tábort
2017. július 30. és augusztus 6. között került sor a XVI. Kárpát-medencei Háló-tábor megrendezésére, ezúttal Erdélyben, Székelyföld szívében, Csíksomlyón. Ez a hely 1567 óta a katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. A táborba a Kárpát-medence minden tájáról (Partium, Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Magyarország és Délvidék) érkeztek résztvevők, sőt még Franciaországból és Angliából is. Mintegy háromszázhúszan gyűltünk össze, hogy egy hét erejéig a jövő Egyházával foglalkozzunk, melyet csak úgy tudunk építeni, hogy gyökereinket keressük, és újra felfedezzük azokat.
Délvidékről ötvenkilencen keltünk útra július 30-án, vasárnap, hajnali 4 órakor. Muzslyáról indult az autóbusz, majd Törökbecsén, Moholon, Adán, Zentán, Csókán, Nagykikindán és Torontáloroszin állt meg és vett fel résztvevőket. Zentán oromiak, Torontáloroszin pedig töröktopolyaiak csatlakoztak a csapathoz. Amikor már mindenki az autóbuszon volt, Halmai Tibor, a délvidéki Háló régióvezetője üdvözölte a résztvevőket, majd Vreckó Ferenc és Halmai János atyák vezetésével elmondtuk közösen a rózsafüzért, egyúttal Isten áldását kérve utunkra és tábori ottlétünkre.
11 óra körül keltünk át a román határon Szerbcsernyénél/Zsombolyánál, és a formaságok lebonyolítása után már rögtön a táj szépségeiben gyönyörködhettünk. Személy szerint én 25 éve jártam először és egyetlen alkalommal Romániában, és meglepett, hogy azóta mennyire látványosan változott, fejlődött az ország. Nyilván ez az Európai Unióhoz való csatlakozásnak is köszönhető. Szinte mindenfelé nagyon jól kiépített utakon haladtunk, s a valamikori Ceauşescu-i rendszer melléfogásaira talán csak a szürke, piciablakos és többemeletes betonóriások emlékeztettek egyes nagyvárosok közelében elhaladva. Ilyen volt Temesvár is.
Az Erdély szívébe vezető úton, a Maros bal partján láthattuk Kőműves Kelemen balladájának „magas Déva várát”, az egykor Erdély kapujaként is emlegetett, bevehetetlennek tartott erődítményt. A XIII. században épült vár számos birtokosai között voltak Hunyadi János és Bethlen Gábor is.
Habár az erdélyi szászok (német anyanyelvű kisebbség Romániában) száma lényegesen lecsökkent, többfelé megcsodálhattuk a szászos építkezést, a nagy magas kőkapuk és kőházak mind erről árulkodtak. Ez látható Brassóban is, amit nem is emlegetnek másként, mint a „szászok városa”.
Késő délután-estefelé egy kisebb géphiba miatt kényszerpihenőt kellett tartanunk, majd később is csak lassan, araszolva tudtunk haladni, úgyhogy helyi idő szerint éjfél után érkeztünk a táborba. Igyekeztünk a szálláshelyeinket mielőbb elfoglalni, ugyanis a másnap reggeli ébresztő a délvidéki csapat feladata volt. Egyesek a buszban a várakozás miatt annyira elcsüggedtek, hogy úgy gondolták, jó lesz, ha ébresztőre megérkezünk a táborba, de szerencsére ez már éjfél körül megtörtént. Az aznapra tervezett szentmise, igaz elmaradt, de hálásak voltunk, hogy szerencsésen megtettük a hosszú utat.Bálint Tünde
Nagybecskereki Egyházmegyei Sajtóiroda