A katolikus, református és evangélikus közösségek részvételével
Ökumenikus imahét Nagybecskereken
Nagybecskereken hagyományosan három alkalommal, három helyszínen, a helyi viszonyokat figyelembe véve dolgozták fel az ökumenikus imahét anyagát, s imádkoztak a keresztények egységéért január 17-e és 24-e között. A városban 2010-ben szervezték meg első ízben az ökumenikus imanyolcadot a keresztények egységéért a katolikus, református és evangélikus közösségek részvételével. Idén a lettországi keresztények által javasolt szimbólumok – a gyertya, a só és a Szentírás – mindhárom közösségben központi szerepet kapott. A szertartást mindig a házigazda lelkipásztor vezette, Isten igéjét pedig a vendég lelkipásztorok olvasták fel és magyarázták.
A katolikus közösség tagjai jórészt magyar, kisebb hányadukban horvát anyanyelvűek, a református gyülekezet magyar ajkú, míg az evangélikusok szlovákok – így a keresztények egységéért három nyelven szállt a fohász.
A 2016-os imahét a református gyülekezetben kezdődött január 18-án. Az evangélikus lelkipásztor, Vladimir Lovas igehirdetése középpontjába a kapcsolatok építését és megerősítését helyezte, míg Masa Tamás atya Izaiás próféta gondolatait idézte, kiemelve, adjunk hálát minden nap Istennek, aki önmagát ajándékozta nekünk.
Kiss Nándor tiszteletes úr felhívta a figyelmet a szimbólumok jelentésére, arra, hogy a Föld sója és a világ világossága kell, hogy legyünk, s hirdetnünk kell az evangéliumot.
Az imahét második állomása a szlovák evangélikus közösség volt január 21-én.
Msgr. Gyuris László atya a hívők szent papságáról beszélt. Idézett a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiból a világi Krisztus-hívők hivatásával és küldetésével kapcsolatban.
A református tiszteletes, Kiss Nándor a szeretet parancsát helyezte igehirdetése középpontjába.
A házigazda, Lovas Vladimir lelkipásztor rámutatott az oltáron álló jelképekre és beszélt azok kapcsolatáról.
A Bibliából indul ki a világ világossága és a Föld sója. Felhívta a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg a só ízéről és szerepéről, amely a találkozó szimbólumaként a későbbi szeretetlakomán a sós és édes süteményekben is megjelenik.
Az ökumenikus imahét a nagybecskereki székesegyházban zárult január 24-én. A három közösség öt lelkipásztora volt jelen az utolsó találkozón. A házigazda ezúttal msgr. Gyuris László székesegyházi plébános volt, s a katolikus egyház képviseletében Dr. Német László SVD püspök és Masa Tamás atya is ott voltak. Velük együtt imádkozott az evangélikus lelkipásztor, Vladimir Lovas és Kiss Nándor református esperes.
Kiss Nándor a babiloni fogságot követő időszakról beszélt Izaiás próféta jövendölése alapján. Történelmi áttekintést nyújtott az igerész magyarázatához, kiemelve az Istenbe vetett hit biztonságát.
Ahol együtt imádkoznak, ott az imádkozók eggyé válnak Krisztusban– hangsúlyozta a tiszteletes úr.
Vladimir Lovas elmondta, az ökumenikus imahét befejeződik. Egy olyan hét, amely valamennyiünk számára lehetővé tette, hogy áldottakká váljunk.
Vajon ez nem egy csodálatos tanúságtétel s bizonyíték arra, hogy jó úton haladunk? Az imahét befejeztével visszatérünk munkánkhoz, találkozunk a városban, ahol ismerősökként üdvözöljük egymást. Mégis, mennyire más, ha Krisztus-hívőkként, keresztény testvérekként találkozunk, akik egy Istenben hisznek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy szolgálatunk, melynek során tanúságot teszünk hitünkről, a mindennapokban is folytatódik– kérte az evangélikus lelkész.
A házigazda székesegyházi plébános az oltáron álló – és az egész imahét jelképeiként szolgáló – gyertyára és sóra mutatott, kiemelve azok üzenetét. A jelenlévőket a katolikus közösség nevében egy-egy magyar vagy horvát nyelvű bibliai idézettel ajándékozta meg, hangsúlyozva a Szentírás jelentőségét.
Az összejövetel a plébánián agapéval zárult abban a reményben, hogy a megkezdett hagyomány a jövő évben is folytatódik.
Nagybecskereki Egyházmegyei Sajtóiroda