LUKÁCSFALVÁN KÉT TÁRLAT KÖZÖTT
Juhász István vendégei voltunk
A művészet nem ismer határokat, a festőművészet az alkotó érzelmi világát fejezi ki, vallja vendéglátónk találkozásunk alkalmával. Két tárlata között a Bega jobb partján fekvő csendes kis bánáti faluban Lukácsfalván kerestük fel. Családi házában fogadott bennünket, mely a Fehér tó partján van. A város zajától távol e csendes kis faluban él és alkot Juhász István, ott abban az utcában, amelyben a híres magyar ajkú, roma származású tamburaprímás Janika Balázs született.
Vendéglátónkkal a nemrégen Muzslyán a Magyar házban megrendezett képzőművészeti kiállitás után találkozunk. Szenvedélyéhez híven a festőállvány előtt beszélgetünk a kiváló alkotóval.
– Ma is, mint korábban a festőállvány előt élem világomat, dolgozom, hogy egyszer visszatekintve munkásságomra elmondhassam, hogy nyugdíjasként is alkottam valamit. Nyugdíjba vonulásom előtt a nagybecskereki Vízműveknél dolgoztam, mint közlekedési technikus. 1971–ben keztem el festeni, s azóta szabadidőmet javarészt a festőállvány előtt töltöm. Minden festvényemet élvezettel alkotom, olaj és pasztel technikával dolgozom leggyakrabban, de egyébb technikákat is szoktam alkalmazni. A festészetben nem csak a színek keverése, és a sok féle stilus érdekel, hanem mindazt amit élő szóval nem tudok megfogalmazni, azt a festményeimmel tudom a legjobban kifejezni.
Alkotásaim eredeti színekben örökítik meg a bánáti rónaságot. Nyáron a poros, télen a sáros és hóval takart kihalt utca sorokat, illetve a csendes Fehér tó környékét.
Festményei eljutottak a szélrózsa minden irányába. Számos közös és egyéni tárlata volt. Magyarországon Berekfürdőn és Kiskunhalason, Vajdaságban viszont Csókán, Padén Óbecsén állították ki alkotásait. Mindezek melett azt is mondhatnánk, hogy önálló kiállitása az a számos falfestmény is, melyeket Erzsébetlakon, Lukácsfalván, Muzslyán, Nagybecskereken, Vrnjačka Banjan tekinthetünk meg.
Kép és szöveg: Precz István